Nemzetgyűlési irományok, 1922. IX. kötet • 373-423. sz.

Irományszámok - 1922-404. A m. kir. jelentése a nemzetközi munkaügyi szervezet első három egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetek és ajánlások tárgyában

404. szám. 145 a genfi értekezlet ajánlásai közül: a mezőgazdaságban előforduló munkanélküliség elhárítására alkalmas intézkedésekről szólót, a mezőgazdasági női munkások éjjeli munkájáról szólót, a fiatalkorúak és gyermekek mezőgazdasági éjjeli munkájáról szólót, a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztéséről szólót, a mezőgazdasági munkások szállásairól és fekhelyéről szólót, a heti pihenőidőnek a kereskedelemben való érvényesítéséről szólót. Ehhez képest kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék utasítani a kormányt, hogy a felsorolt ajánlásoknak a lehetőséghez képest érvényesítése céljából, mihelyt a viszonyok engedik, a szükséges rendelkezéseket adja ki, illetőleg amennyiben törvényi rendelkezésekre van szükség, a törvényjavaslatokat terjessze elő. Y. Nem találja a kormány elfogadhatóknak a washingtoni értekezlet ajánlásai közül: a munkanélküliségről szólót, a külföldi munkásokkal szemben a viszonosság érvényesítéséről szólót; a génuai értekezletnek ajánlásait, nevezetesen: a munkaidőnek a halászati iparban való korlátozásáról szólót, a munkaidőnek a belvízi hajózásban való megállapításáról szólót, a tengerészekre vonatkozó országos szabályzatok kiadásáról szólót, a tengerészeknek a munkanélküliség esetére való biztosításáról szólót; a genfi értekezlet ajánlásai közül: a mezőgazdasági női munkásoknak a lebetegedést megelőző és azt követő időben leendő védelméről szólót, a mezőgazdasági társadalmi biztosításról szólót. Ehhez képest kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a most említett ajánlásokat Magyarország részéről el nem fogadhaeóknak nyilvánítani. VI. A szóban levő egyezménytervezetek és ajánlások hivatalos magyar fordítását mellékelve, annak megjegyzésével, hogy a fentebb a II. pontban felsorolt egyezmények a becikkelyezésükre vonatkozó törvényjavaslatok kapcsán külön-külön nyernek indokolást, a fenti III—Y. pontokban előterjesztett javaslataimat a következőkben van szerencsém egyenkint megokolni. A 111. pontban előterjesztett javasiátokhoz. A washingtoni értekezleten a munkaidőnek az ipari üzemekben napi nyolc órában és heti negyvennyolc órában való megállapítása tárgyában elfogadott egyezmény az 1. cikk szerint az összes ipari köz- ós magánüzemekre kiterjed. Ipari üzemeknek kell tekinteni.a termelő iparokat, ideértve a bányászatot, továbbá a személy- és árúfuvarozást. Ellenben nem esnek az ipari üzemek fogalma alá a kereskedelmi üzletek, továbbá a magyar ipartörvény alá tartozó azok az üzemek, - amelyekben nem végeznek termelő munkát, minők például a vendéglők, kávéházak stb., végül a mezőgazdasági üzemek. Az egyezmény 2. cikke a munkaidőt elvileg napi nyolc órára korlátozza, azonban lehetővé teszi, hogy hatósági rendelkezés, illetőleg a munkaadók és a munkások között létrejött megállapodások alapján a munkaidő a heti negyvennyolc óra keretében legfeljebb napi kilenc órában állapíttassók meg. A 3. cikk értelmében a munkaidő korlátozása nem nyer alkalmazást, ha a rendes üzem komoly megzavarásáról van szó. Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. IX. kötet 19