Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-328. A nemzetgyűlés gazdasági bizottságának jelentése a nemzetgyűlés 1923/24. évi költségelőirányzaa és ezzel összefüggően a képviselői illetményeknek, valamint a törvényhozás hivatalnokai és egyéb alkalmazottai lészámának és illetményeinek újabb megállapítása tárgyában
86 328. szám. a jelenléti díjaknak újabb megállapítására vonatkozott volna s e helyett a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: »A nemzetgyűlés a most érvényben lévő jelenléti díjaknak a jelen határozati javaslat elfogadását követő naptól való megszüntetésével s a képviselői illetményekre vonatkozó eddigi határozatainak 1923. november 1-től kezdődőleg hatályon kívül helyezésével a nemzetgyűlési képviselők, valamint . választott tisztviselők illetményeit a következőleg állapítja meg : a) a képviselői tiszteletdíj 1923. november 1-től kezdődőleg, az október 31-iki értékelés alapulvételével havi 1,000.000 K, amely összeg az alábbi e) pontban foglaltak szerint a drágasági viszonyokhoz mérten emelkedik vagy csökken; b) a képviselők lakpénze ugyancsak 1923. november 1-től kezdődőleg 2.000 K évi lakpénz alapulvétele mellett ezen összegnek annyiszorosa, ahányszorosra az érvényben levő határozmányok szerint az 1917-iki alaplakbér évnegyedenként emelhető; c) az a) és b) pontban megállapított járandóságok a nemzetgyűlés elnökét két és félszeres, alelnökeit és háznagyát kétszeres, jegyzőit másfélszeres összegben illetik meg; &) úgy a tiszteletdíj, mint a lakpénz lakbérnegyedenként előre együttesen folyósítandó ; e) az illetmények számszerű összegét a nemzetgyűlés elnöke a folyósítás. alkalmával fennálló drágasági viszonyok és az ezekhez mérten az állami tisztviselők fizetésére nézve hozott minisztertanácsi határozatok figyelembevételével havonként állapítja meg. II. A létszámcsökkentésről szóló 1923 : XXXV. t.-c. rendelkezéseinek a nemzetgyűlés kinevezett tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó végrehajtását illetőleg a bizottság nem zárkózhatott el azoknak a különleges tekinteteknek mérlegelése elől, melyek a törvényhozási adminisztrációnak a közszolgálat egyéb ágazataitól egészen elütő természetéből ós rendeltetéséből folynak s a létszámcsökkentésnek erre a személyzetre a törvényben előírt mértékben való kiterjesztését éppen abból a közérdekből teszik lehetetlenné, amelyet a törvény a csökkentés végrehajtásánál elsősorban irányadó szempontnak jelöl meg. Míg a szorosabb értelemben vett adminisztratív hivataloknál az ügyek ellátásával foglalkozó személyzet 20°/o-os leapasztása s a megmaradó személyzetre ennek folytán háruló munkaszaporulat köz vetetlen hatását inkább csak az ügyek elintézésének kitolódásában és a hátralékok megfelelő felszaporodásában éreztetheti : a törvényhozás adminisztrációjához szükséges személyzetnek ilyen jelentékeny mérvű apasztása halasztást naprólnapra, sőt óráról-órára se tűrő gyors munkában idézne elő állandó fennakadást s olyan hibáknak, vagy zavaroknak válhatnék okozójává, amelyeknek következményei messzebbre is kihatnak s nehezen reparálhatok. A parlamenti tanácskozások technikája szempontjából semmivel sem jelent kevesebb munkát az, hogy majdnem felére apadt számú törvényhozó testület folytatja naponta 4—10 órán át tanácskozásait, melyeknek előkészítése, állandó figyelemmel kisérése, a hozott határozatok végrehajtása, szóval a törvényhozói munka adminisztratív és technikai előfeltételeinek biztosítása minden körülmények között megkíván egy bizonyos számú, erre a hivatásszerű feladatára képzett és begyakorlott állandó személyzetet, mely a törvényhozás tagjainak s főként funkcionáriusainak szükség szerint bármely
