Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-328. A nemzetgyűlés gazdasági bizottságának jelentése a nemzetgyűlés 1923/24. évi költségelőirányzaa és ezzel összefüggően a képviselői illetményeknek, valamint a törvényhozás hivatalnokai és egyéb alkalmazottai lészámának és illetményeinek újabb megállapítása tárgyában
528. szám. 87 1903-ban 57 » » 37 1904-ben 76 » » 109 1907-ben 79 » » 134 1909-ben 96 » » 185 1914/15-ben 109 » » 190 1917/18-ban 110 » » 199 pillanatban képes rendelkezésére állni. A szolgálat zavartalan ellátásának biztosítása ezenkívül szükségessé teszi egyrészt a szukreszcenc a neveléséről, valamint a gyors és izgalmas munkában időnként kimerülő erők pótlásának lehetőségéről való gondoskodást is, szóval az egész személyzetnek az elkerülhetetlen minimumban állandóan való fenntartását. A létszámcsökkentés mérvének kérdésében tehát a kiinduló pont a közérdek szempontjából csak az lehet, hogy a jelenleg rendelkezésre álló személyzet ezt az elkerülhetetlen minimumot meghaladja-e. Ennek a kérdésnek eldöntésére nézve tájékoztatásul szolgálhatnak lizok az adatok, melyek a törvényhozás szolgálatában álló személyzet létszámának változását tüntetik fel attól az időtől fogva, amióta a törvényhozás a rendeltetésének átadott Országház épületében folytatja működését, s amely idő óta a rendes időtartamon túlterjedő s igen gyakran a késő esti, sőt'éjszakai órákban benyúló ülések heteken, sőt hónapokon át állandóan ismétlődtek. Csak a jelentősebb emelkedéseket mutató évek adatait soroljuk itt fel, amelyekből megállapíthatólag a törvényhozás két házának szolgálatában álló személyzet létszáma volt a költségvetési adatok szerint: 1900-ban 55 tisztviselő és 37 egyéb alkalmazott, összesen 92 » » » 94 » » » 185 » » » 213 » » » 281 » » » 299 » » » 309 Ebből az összeállításból nemcsak az tűnik ki, hogy az alkalmazottak összlétszámának állandó emelkedése abban az arányban nőtt úgyszólván évrol-óvre, amint az új országházba történt beköltözés folyományaként jelentkező tapasztalások elkerülhetetlennek. bizonyították a folytonos személyzetszaporítást, nemcsak a nagyobb számú és nagyobb gondozást igénylő helyiségek karbantartásával, valamint az Országház nagyarányú technikai berendezéseinek kezelésével járó teendők ellátására hivatott altiszti és műszaki, hanem a tisztviselői személyzetnél is annakfolytán, hogy az Országháznak, mint a nemzeti vagyon egy tekintélyes részének adminisztrálása a hivatalok szervezésében is számottevő változásokat és fejlesztést (külön számvevőség, gazdasági és műszaki hivatal stb.) tett szükségessé. De megállapítható az összeállításból az is, hogy 1914. vagyis a világháború kitörése óta részint a hadbavonult alkalmazottak pótlására, részint a hosszabb tartamú és rendszerint izgalmasabb parlamenti tárgyalásokkal nagyobb mértékben felhalmozódott munka ellátására folyvást nagyobb számban kellett megfelelő ideiglenes segéderők alkalmazásáról is gondoskodni/Ennek szüksége a háború után se szűnt meg egyrészt azért, mert a hadbavonultak közül többen csak évek multán kerültek vissza a hadifogságból, melynek tartamára helyüket fenn kellett tartani, másrészt pedig az egyre súlyosbbodó életviszonyok mind sűrűbbé tették a munkaeiők gyors leromlásának, kimerülésének és hosszabbrövidebb ideig kisegítő erőkkel való pótlásának eseteit, aminek következményei főként a napidíj ások számának nagyobbmérvű emelkedésében jelentkeznek. Hogy az összeomlás után beállott súlyos pénzügyi helyzet követelményeivel számolt már az országgyűlés helyébe lépő nemzetgyűlés alkalmazottai létszamának megállapításánál, azt mindjárt az általa elfogadott első (1921/22.