Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.

Irományszámok - 1922-350. Törvényjavaslat a haszonbérbeadót megillető törvényes zálogjog kiterjesztéséről

350. szám. 233 egyébként is káros az, ha nagy összegű tőkék a termelés céljára felhasználástól el vonatnak. Az előterjesztett törvényjavaslat ezen a helyzeten úgy kíván segíteni, hogy az eddigi biztosítókok egyikének : az óvadéknak hasznavehetetlenné válását a másik biztosítéknak — a törvényes zálogjognak — továbbfejlesztésével ellensúlyozza és az óvadékot feleslegessé teszi. A kiterjesztett törvényes zálogjog a javaslat szerint minden olyan esetben alkalmazást nyer, amikor a haszonbérleti szerződésben óvadék nincs kikötve, akár a törvény életbelépése előtt kötötték a szerződést, akár azután (6. §. 1. bek.). Ha a törvény életbelépte előtt kötött szerződésben óvadék van kikötve, a kiterjesztett törvényes zálogjog csak az óvadék visszaadása után fog alkalmazást nyerni (6. §, 2. bek.). Ha végül a törvény életbelépte után létrejött szerződésben óvadékot kötnek ki, a kiterjesztett törvényes zálogjog nem nyer. alkalmazást (1. §. 3. bek.). Azokra az esetekre, amikor a javaslatban meghatározott kiterjesztett törvényes zálogjog nem nyer alkalmazást, a végrehajtási törvényben meghatározott törvényes zálogjog szabályai természetesen továbbra is érvényesülni fognak. Ezek szerint tehát a javaslatnak nem az a célja, hogy az érdekelt felekre az óvadék helyébe rákényszerítse a kiterjesztett törvényes zálogjogot, hanem csupán módot akar nyújtani arra, hogy a íelek az óvadékot a biztonság csökkenése nélkül elhagyhassák, E cél elérése végett a javaslat fennálló jogunk szabályaitól több tekintetben eltérve határozza meg a törvényes zálogjog terjedelmét és ezzel részben az érdekelt körök régi óhajtásának tesz eleget. Már a polgári tőrvénykönyv bizottsági szövege (Bsz.) is jelentékenyen túlmegy a végrehajtási törvény 72. §-ának 2. bekezdésen akkor, amikor azokat a követeléseket határozza meg, amelyek erejéig a törvényes zálogjog fennáll. Míg ugyanis a végrehajtási törvény törvényes zálogjogot csak egy évi haszonbórösszeg erejéig ad* a Bsz. 1289. §-a a már eltelt egész haszonbérleti időre, a folyó bérfélévre s az ezt közvetlenül követő évre járó haszonbérkövetelés tekintetében adja meg a haszonbérlőnek a törvényes zálogjogot. A javaslat a Bsz-ben foglalt ezt a kiterjesztést is magáévá téve, még tovább megy és az 1. §< első bekezdésében minden olyan követelés biztosítására szolgálónak mondja ki a törvényes zálogjogot, amely a haszonbérleti viszonyból eredhet. A javaslat 1, §-ának második bekezdése a végrehajtási törvény 72. §-ának második bekezdésétől eltérve a Bsz. 1253. és 1289. §-át alapul véve határozza meg azokat a dolgokat, amelyekre a kiterjesztett törvényes zálogjog kiterjed. Hogy a végrehajtási törvényben meghatározott törvényes zálogjog mellett óvadékra is szükség volt, annak az az egyik legnyomósabb oka, hogy a végrehajtási törvény szerint a törvényes zálogjog alá eső ingóságnak a haszonbérlemény területéről eltávolítása a törvényes zálogjog megszűnését vonja maga után. Emiatt előfordult, hogy az eladósodott haszonbérlő gazdasági felszerelésével és minden ingóságával együtt egyszerűen elhagyta a haszonbérlemény területét és a haszonbórbeadónak semmiképen sem állott módjában követelését tőle behajtani. A javaslat csak akkor érheti el a célját, ha az ilyen esetekkel szemben is megfelelő védelmet nyújt a haszonbérbeadónak. Erre szolgál a 2. §., amely a törvényes zálogjog alá eső ingóságok hiteles leltározását teszi lehetővé és azt mondja ki, hogy a leltárba vett ingóságokra az elvitel a zálogjog megszűnését nem idézi elő. Megszűnik azonban a javaslat szerint is a törvényes zálogjog, ha a haszonbérbeadó a haszonbérlővel Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. VIII. kötet. 30