Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-350. Törvényjavaslat a haszonbérbeadót megillető törvényes zálogjog kiterjesztéséről
232 350, szám. Melléklet a 350. számú irományhoz. Indokolás r a haszonbérbeadót megillető törvényes zálogjog kiterjesztéséről" szóló törvényjavaslathoz. Haszonbérlet esetében a haszonbérbeadó és a haszonbérlő állanak jogviszonyban, akiknek a közöttük fennálló szerződés alapján egymással szemben jogaik és kötelezettségeik vannak. A haszonbérbeadó főkötelezettsége az, hogy a haszonbérelt dolgot — a legtöbbször földbirtokot — a haszonbérlőnél? átadja. Az átadás megtörténte után a haszonbérlő rendszerint nem követelhet egyebet, mint azt, hogy a haszonbérelt dolog használatában a haszonbérbeadó őt a haszonbérlet tartama alatt ne háborítsa. Ezzel szemben a haszonbérlő köteles a haszonbérösszeget időszakonként megfizetni, a haszonbérlet tárgyát, az átvett felszerelést jókarban tartani s a haszonbérlet lejártakor megfelelő állapotban visszaadni. Míg tehát a haszonbérlőnek a haszonbérleti viszony tartama alatt és megszűnése után rendszerint nincs a haszonbérbeadóval szemben követelése, addig a haszonbérbeadó ki van téve annak, hogy a haszonbérlő a haszonbért nem fizeti, a haszonbérlet tárgyának, a gazdasági felszerelésnek rongálása útján vagy okszerűtlen gazdálkodással neki kárt okoz. Ezek alapján mind a törvényhozás, mind pedig a gyakorlati élet régen felismerte annak a szükségét, hogy a haszonbérbeadó követeléseire biztosítékot kapjon. A törvényhozás a haszonbér nemfizetésének esetére a végrehajtási törvény (1881 :LX. t.-c.) 72. §-ának 2. bekezdésében törvényes zálogjogot biztosított a haszonbérbeadó javára, a haszonbérelt jószágon fekvő vagy ahhoz tartozó terményekre, gazdasági felszerelvényekre és lábasjószágokra, de csupán egy évi haszonbórösszeg erejéig ; . a haszonbérbeadó egyéb követelésének biztosítására az élet az óvadék intézményét fejlesztette ki. A legutóbbi évek gazdasági válsága következtében azonban az óvadék nagyrészt elvesztette a jelentőségét. Ha az óvadék összege a pénz értékének csökkenése ellenére összegében változatlan maradt, a haszonbérbeadó fokrólfokra elvesztette az óvadékban neki nyújtott kielégítési alapot. Ha viszont az óvadék elértéktelenedésót úgy lehetne ellensúlyozni, hogy a haszonbérlőt jogszabály kötelezné a pénzértek romlásához képest az óvadék összegének kiegészítésére, ez méltánytalan lenne a haszonbérlőre. A gazdasági életre
