Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.

Irományszámok - 1922-346. Törvényjavaslat a törvénhatósági bizottság újjászervezéséről

346. szám. 213 eleget, másfelől pedig módot nyújt arra, hogy az önkormányzati ügyekben legközvetlenebbül érdekelt egyének maguk közül kiválaszthassák azokat, akik az ügyek irányítására egyúttal a leghivatottabbak is. Ez a rendszer tehát a virilizmusnak kétségtelenül korszerűbb ós tökéletesebb alakja. A választást azért helyes magukra a legtöbb adót fizetőkre, ós nem az egész választóközönségre bízni, mert a vagyonosabb elem a legközvetlenebbül, a legjobban ismeri egymást, ami még inkább biztosítja a legjobb kiválasztás lehetőségét. Ugyanez a körülmény indokolja a javaslatnak azt a rendelkezését is, hogy a vármegyékben a legtöbb adót fizető tagokat nem választókor ületenkint, hanem járásonkint és r. t. városonkint választják, mert az egy választókerületbe tartozás csak véletlen, kapocs, míg a járás ós r. t. város vagyonos közönségének élete sűrű szálakkal van egymással összefonva. Egészen új lesz a törvényhatósági bizottságban az örökös tagok intézménye. Ennek a csoportnak a jelentőségét ós szükségességét a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló, egyidejűleg benyújtott törvényjavaslatban részletesen kifejtettem. Meg kell azonban emlékeznem arról a különbségről, hogy míg a vármegyékben a javaslat szerint az örökös tagokat maga a törvényhatósági bizottság választja, addig a városi törvényhatóságokban azokat az államfő nevezi ki. Ezt az eltérést az magyarázza meg, hogy a nagyobb városok Qgy-&gj vidék kulturális, gazdasági ós társadalmi életének a középpontjai, és így a nagyobb vidéki városoknál — ha kisebb arányokban is — ugyanazok a körülmények lépnek előtérbe, mint amelyekre a kinevezés megokolása tekintetében, a székesfővárosnál rámutattam. A vármegyéknél más a helyzet. A vármegyék lakosságában nincs olyan hullámzás, sem törekvéseikben nincs oly sokféle, gyakran ellentétes célzat, mint a városokban. A vármegyékre tehát nyugodtan reá lehet bízni az örökös tagok választását, mert kétségtelen, hogy az eredmény még a pártszempontok netaláni érvényesülése esetében sem fog ellenkezni az országos érdekekkel, A törvényjavaslat szerint új csoportot fognak alkotni azok, akik állásuknál (tisztüknél) fogva lesznek tagjai a törvényhatósági bizottságnak. Ilyenek lesznek az egyházi és a világi hatóságoknak, továbbá a törvényhatóság életében fontosabb szerepet játszó érdekeltségeknek és a kulturális intézményeknek a képviselői. Ez a rendelkezés hiányt pótol azzal, hogy a közélet legjelentősebb tényezőinek a választás esélyeitől függetlenül biztosít helyet a törvényhatósági bizottságban, és ezzel őket mentesíti a választási küzdelmektől, ami rendszerint együttjár a tekintély meghurcolásával is. Az ülési és szavazati joggal felruházott törvényhatósági tisztviselőknek a tagok közé valö tényleges besorolása lényegben nem jelent változtatást, mert hiszen ezeknek eddig is azonos jogaik voltak a törvényhatósági bizottsági tagokéval. Ez tehát csak alaki változtatás, amit csak a szervezet világossá tétele céljából volt kívánatos felvenni, a javaslatba. A törvényhatósági bizottság mikénti összeállítására vonatkozó rendelkezéseken kívül a javaslatnak legfontosabb rendelkezései még azok, amelyek a törvényhatósági választójogot szabályozzák. Ezek teljesen azonosak azokkal a jogszabályokkal, amelyeket a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat a székesfővárosra nézve megállapít, és amelyeket ott már részletesen ismertettem ós megokoltam. Végül igen jelentős új rendelkezése a javaslatnak az, amely a törvényhatósági bizottság feloszlatásáról intézkedik. A székesfővárosban már az 1920 : IX. t.-cikk életbelóptette ezt a ren-