Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-345. Törvényjavaslat a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről
194 345. szám. A póttagak tekintetében az 1872: XXXVI. t.-c. 27. §-ának az a rendelkezése, hogy három évenkint a póttagok közül is kilép a felerész, nem volt célszerű, mert a póttagokból egyesek időnkint rendes tagokká lesznek, a törvény rendelkezését tehát ezért, de azért sem lehet pontosan végrehajtani, mert a különböző időben végbement választások a póttagok sorrendi elsőbbségének megállapítását szinte lehetetlenné teszik. Ezért helyesebbnek tartom azt, ha ezentúl az összes póttagokat három évenkint újra választják. A 10. §-hoz. / Az 1920 : IX. t.-c. 11. §-ának a választási eljárásra vonatkozó rendelkezése nagyjából bevált. Az arányos képviseleti rendszer alapján történő választást a közönség általában igazságosnak tartotta, és ennek a rendszernek alkalmazását megnyugvással fogadta. Nem lett volna tehát okom ettől eltérni. Az idevágó jelenlegi törvényes rendelkezéseken két helyen tettem lényegesebb változtatást. Ezek közül az egyik a kerületi beosztás kérdése. Az 1920: IX. t.-c. 11. §-ának az a rendelkezése ugyanis, hogy a választás közigazgatási kerületenkint történik, ós hogy minden közigazgatási kerület egyenlő számú tagot választ, annak idején nagy ellenszenvet váltott ki, mert az egyes közigazgatási kerületek lakosainak és választóinak a száma között olyan nagy különbségek vannak, hogy ez a rendelkezés méltán tűnt fel igazságtalannak. Szó lehetne arról, hogy visszatérjünk az 1872 : XXXVI. t.-cikkben lefektetett régi állapothoz, vagyis hogy a törvényhatósági bizottság a választókerületi beosztást szabályrendelettel maga állapítsa meg. Ez azonban most — tekintettel arra, hogy a jelenlegi törvényhatósági bizottság megbízatása 1923. december 31-ón lejár — egyáltalában nem lehetséges, de a jövőre nézve sem látszanék kívánatosnak. A kerületi beosztás ugyanis az egyes pártok versengésének válhatnék a célpontjává, amelynek okait lehetőleg ki kell küszöbölni. Nem akartam a kerületi beosztás megállapítását a belügyminiszterre sem bízni, mert akkor esetleg a minisztert vádolhatnák pártoskodással. Leghelyesebbnek tartottam ezért azt, hogy az országgyűlési képviselői választókerületi beosztást vegyük alapul. A legutolsó országgyűlési képviselői választókerületi beosztás az 1913 : XIV. t.-cikk felhatalmazása alapján jött létre, és ez a székesfővárost 22 választókerületre osztotta. Ez a beosztás akkor az aránytalanságok elkerülését célzó leggondosabb mérlegeléssel történt. Ennek a beosztásnak az alkalmazása ellen tehát nem lehet helytálló kifogást tenni. E mellett a beosztás mellett nyugodtan vehettem fel a javaslatba azt -a rendelkezést is, hogy az egyes választókerületek egyenlő számban válaszszanak bizottsági tagokat, és póttagokat. A másik lényegesebb változtatást az ajánlásnál tettem. Az 1920 : TX. t.-c. 11. §-a az írásbeli ajánlást óvatossági rendszabályokhoz nem kötötte, ami nagyon sok visszaélésre nyitott alkalmat. Ezért vettem fel a javaslatba azt a rendelkezést, hogy a választók az ajánlóíveket a hatóság megbízottja előtt kötelesek személyesen aláírni, aki megkívánhatja az ajánlók személyazonosságának az igazolását. Ez az óvóintézkedés most már ki fogja zárni a visszaéléseket. Részben gyakorlati, részben erkölcsi szempontból tartottam helyesnek felvenni azt a rendelkezést is, hogy az ajánlóív aláíróit az illető lajstromra leszavazottaknak kell tekinteni. Nézetein szerint ennek a rendelkezésnek főleg
