Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.

Irományszámok - 1922-331. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése lázadás előkészítésére létrejött szövetség bűntette miatt gyanusított és tettenkapás folytán 1923. november 6-ika óta őrizetben, illetve előzetes letartóztatásban lévő dr. Ulain FErenc nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében

331. szám. 141 mentelmi jog szempontjából törtónt megvizsgálása és a rendelkezésre álló nyomozati adatok mérlegelése mellett megállapította azt, hogy dr. Ulain Ferenc képviselőnek az a ténye, hogy 1923. november 2-án Bobula Titusz és dr. Szemere Béla által ezek törekvéseire vonatkozólag felvilágosíttatván, a szövetség létrehozásához hozzájárult, a Döhmel Frigyes által készített szerződéstervezetet aláírta és ezáltal annak tartalmát magáévá tette, hogy ennek a szerződésnek Münchenbe az ottani forradalmi szervezetek vezetőségéhez leendő kivitelére és ezen vezetőséggel való tárgyalásra vállalkozott, megállapítja a megkeresésben felhívott Btk. szakaszokban körülirt bűncselekmény tény álladókát. És minthogy arra nézve semmi adat nem merült fel, hogy dr. Ulain Ferenc akaratáriak szabad elhatározási képességében ezen vállalkozás alkalmával bármilyen körülménnyel befolyásolva' lett volna, tehát az sem bír befolyással a bűncselekmény kérdésének elbírálásánál, hogy vájjon arra dr. Ulain Ferenc rábeszélve, vagy arra nézve félrevezetve, avagy beugratva lett volna. És bármilyen kifogásolható is erkölcsi szempontból Döhmel Frigyes szereplése ebben a dologban, amíg egyrészt bizonyos természetű politikai büntettek esetében a kormányzati hatalomnak besúgó útján szerzett értesülései jogi szempontból nem kifogásolhatók, másrészt a beugratási szándék és annak a ténjmek megtörténte a cselekmény elkövetőjét legfeljebb a bűnösség következményeinek mérlegelési szempontjából hozhatja kedvezőbb helyzetbe, de a bűnösség kérdésén nem változtat. A bizottság az elkövetett cselekmény és a nevezett képviselő személye közötti összefüggést a fentiekből kitűnőleg kétséget kizárólag megállapíthatta. Valamint azt is, hogy jelen esetben zaklatás fenn nem forog. A mentelmi ügy ama részére vonatkozólag, mellyel a miniszterelnök átirata alapján foglalkozott a bizottság, vizsgálat tárgyává tette, hogy vájjon Ulain Ferenc fogvatartása megszüntetésének vagy fentartásának szükségessége fennáll-e. Erre vonatkozólag irányadó az 1867. évi XII. törvénycikk 47. §-a, mely a következőket rendeli a delegációs bizottságok tagjaira vonatkozólag : »Tagjai tettenérés esetében történt letartóztatásának folytathatása, vagy megszüntetése iránt az illető országgyűlés együtt nem létében hasonlóképen maga az illető bizottság rendelkezik.* Ezen törvényhely, melynek rendelkezéseit az országgyűlési gyakorlat az országgyűlés, ós így a nemzetgyűlés tagjaira is kiteijesztette, világosan azt kívánja, hogy a nemzetgyűlés döntsön abban a kérdésben, vájjon dr. Ulain Ferenc fogvatartása megszüntetendő-e. * A bizottság a hozzá áttett nyomozati iratok ós az általa meghallgatott személyek vallomásából azt látja, hogy olyan ok, amely miatt dr. Ulain Ferenc előzetes letartóztatásának megszüntetése iránt kellene intézkedni, fenn nem forog, mert a bizottság rendelkezésére álló nyomozati anyagból kifolyólag dr. Ulain Ferenc a terhére rót cselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható, útjában feltartóztatva a terheltek által aláírt szerződési tervezet nála megtaláltatott és így kétségtelen, hogy ő az elkövetés folytonosságának állapotában lett őrizetbe* véve, mi a tettenkapás esetét büntetőjogilag kétségtelenné teszi. Mivel pedig annak elbírálására, hogy a gyanúsított személy körülményei és a vizsgálat érdeke a gyanúsított fogvatartását szükségessé teszik-e avagy nem, a büntető perrendtartás keretein belül a büntető bíróság illetékes : a bizottság nem lát okot arra, az eddigi anyag ismerete után, hogy a mentelmi