Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-282. Törvényjavaslat pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről

282. szám. 49 désnek is az a célja, hogy a pénz értékének csökkenésével szemben a hitelezőt megvédje. Az 5. §-hoz. Az 1895 : XXXV. t.-c. 1. §-ának 2. bekezdése, valamint az 1895 : XXXVI. t.-c. 1. §-ának 2. bekezdése azt mondja ki, hogy ha 57o-nál magasabb kamat volt kikötve, ez a felek más megállapodásának hiányában az adós késedelme eseteben tovább folyik. Az 1868 : XXXI. t.-c. 2. §-a ós az 1877 : VIII. t.-c. 1. és 2. §-a lehetővé tette és bíróilag megítélhetőnek nyilvánította az olyan melléktartozásokat, amelyek kötbér, üzleti díj, megtérítési összeg vagy más elnevezés alatt a kamatokkal együtt 8%-ot nem haladtak meg. A törvények értelmében a 8%-nál magasabb kártérítés kikötése sem semmis és ezért valószínű, hogy a hitelező legtöbb esetben 5%-ot meghaladó öszszeget kötött ki magának az adós esetleges késedelméből eredő kára fejében. Nem volna igazságos, ha a törvény életbelépése előtt kötött ilyen megállapodások esetében a javaslatban foglalt rendelkezések nem. nyernének alkalmazást, hanem mindenkor a szerződéses megállapodás lenne irányadó, mert ebben az esetben az a hitelező, aki kellő gondossággal igyekezett a pénz értékének leromlásából eredő kárral szemben védekezni, esetleg hátrányosabb helyzetbe jutna, mint az, aki ily kikötéssel egyáltalában nem élt. A javaslat 5. §-ának első bekezdése ehhez képest semmisnek nyilvánítja az alacsonyabb kártérítési ^összegét biztosító korábbi kikötéseket. A magasabb kártérítési Összeget kikötő megállapodások felől nem kellett rendelkezni, mert ezek bírói megítélése, közjegyzői okiratba foglalása és telekkönyvi bekebelezése tekintetében a korábbi jogszabályok amúgy is hatályban maradnak. Ha a hitelező a javaslatban meghatározottnál magasabb kárt tud bizonyítani és a magasabb kár megítélésének az általános jogszabályok szerint helye van, a javaslat nem kíván az ily magasabb kártérítés követelésének útjába állani. A 6. §-hoz. Elvileg a javaslat rendelkezései csak törvényerőre emelkedése után bekövetkezett jogi tényekre nyerhetnek alkalmazást. A törvény életbelépése előtt késedelembe esett adósok a fizetés elmulasztásakor csak a késedelemnek az akkor fennálló kö vetkezniónyeivel számolhattak, nem lenne tehát igazságos őket oly következményekkel sújtani, amelyek előttük ismeretlenek voltak. Másfelől pedig ha a törvény az életbelépésének napja előtt lejárt tartozásokra egyáltalában nem nyerne alkalmazást, akkor azok, akik az életbelépés előtt, tehát régebben, estek késedelembe, indokolatlanul előnyös helyzetbe kerülnének azokkal szemben, akik csak később mulasztották el a fizetést. Oly megoldás látszik tehát legcélszerűbbnek, amely szerint a korábban lejárt tartozások után a kártérítés a törvény életbelépésének napjától jár. A 7. §-hoz. A javaslat nem helyezi hatályon kívül sem az uzsoratörvénynek, sem a kamatkikötést korlátozó többi törvénynek a rendelkezéseit, hanem csupán a késedelmi kamatra vonatkozó törvényes rendelkezések helyébe állít fel új Az 1922. évi junius hó J6-ára Összehívott nemzetgyűlés irományai. VIL kötet. 7