Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-282. Törvényjavaslat pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről

48 282. számok miatt sem hazatérni, sem a tartozás kiegyenlítéséről gondoskodni nem volt képes. Előfordulhat, hogy az adós a perben teljes jóhiszeműséggel védekezett és a per elhúzása nem eshetik az ő terhére, vagy csak azért nem fizet, mert hosszabb időre van szüksége a pénzösszeg előteremtéséhez, ilyen eset lehet pl. ha az adós mezőgazdasági munkás vagy általában kis vagyonú mezőgazdasággal foglalkozó ember, aki nagyobb pénzösszeghez éppen csali az aratási, csóplósi munkák befejezése után jut és ezért a néhány hónappal korábban lejárt tartozását csak ekkor tudja kiegyenlíteni. Az ilyen ós ehhez hasonló esetekben kivételesen kisebb mértékű kártérítést állapít meg a javaslat, de ez a mérték is meghaladja a mai 5%-os késedelmi kamat négyszeresét és így a hitelező érdekeit hatályosan védi. Í A 3. §-hoz. A Kúria gyakorlata bizonyos esetekben a vétkes adóst a tőkén és kamatán felül kártérítés címén még annak az értékkülönbözetnek a megtérítésére is kötelezi, amely a tőke összegének a fizetés elmulasztása időpontjában volt értéke ós a tényleges megtérítés időpontjában lévő érték közt jelentkezik. Ilyen átszámítási szabály esetleg szerződésben is ki lehet kötve. Mindezekben az esetekben az adós a hitelező kárát részben vagy egészen már az említett gyakorlatnak vagy szerződésnek megfelelően is köteles megtéríteni és ezért nem volna célszerű őt az átszámításból eredő értékkülönbözeten felül még a javaslat értelmében járó kártérítéssel is minden esetben terhelni. Éppen ezért a 3. §. csak a fentebb említett kisebb kártérítést mondja alkalmazhatónak, de arra is szabadságot ad a bíróságnak, hogy a tartozási összeg átszámítása esetében csupán az eddigi jogszabályok értelmében járó törvényes késedelmi kamatot ítélje meg. A 4. §-hoz. A pénz értékének csökkenéséből eredő kárt újabb időben a felek szerződéstikben oly módon igyekeznek kizárni, hogy a tartozást valamely forgalmi cikk bizonyos mennyiségének mindenkori piaci árában határozzák meg. Különösen gyakori a tartozásnak gabonában, főleg búzában megállapítása, amikor is az adós ugyanannyi búzának lejáratkori árát tartozik megfizetni, amennyi búzának az ellenértékét megkapta. Nem lehet azonban mégsem azt mondani, hogy ilyen esetekben az adós késedelme a hitelező károsodását nem eredményezheti, mert egyfelől rendszerint bekövetkezik egy időpont (pl. lejárat, ítélethozatal), amikor a tartozás tisztán pénztartozássá válik, másfelől az adós olyan módon űzórkedhetik, hogy tartozását abban az időpontban egyenlíti ki, amikor a forgalmi cikk piaci ára aránylag alacsony. A javaslat éppen ezért a 2. §. harmadik bekezdésében említett- kisebb kártérítést ilyen esetekre is megállapítja ós ennek a kártérítésnek a fizetését csupán abban az esetben zárja ki, ha a szerződós vagy a bírói ítélet a késedelmi kamatot is a tartozásra irányadó forgalmi cikk mennyiségében fejezi ki. Ha a tartozás nem terményben, hanem aranyban vagy külföldi pénznemben van kifejezve, ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a forgalmi cikk mindenkori árának kikötése esetében, mert az ilyen szerző-