Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-282. Törvényjavaslat pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről
282. szám. 45 könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva olyan kikötések mellett hitelez vagy ád fizetési halasztást, hogy a szolgáltatás ós ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik ós ennek következtében a teljesítés az adósnak anyagi romlását idézné elő. A törvény gondoskodik arról is, hogy a színleges adásvétellel vagy más szerződéssel elpalástolt uzsorás ügylet is büntetéssel sújtassák. Az 1895 : XXV. ós XXXVI. törvénycikkek 5°/o-ban határozzák meg azt a kamatot, amelyet az adós abban az ©setben köteles fizetni, ha kamat nincs kikötve, de jogszabálynál fogva jár, valamint abban az esetben, ha az adós késedelembe esik és nincs 5°/o-nál magasabb kamat érvényesen kikötve. A törvényhozó a vázolt szabályok megalkotásakor az adóst azért védte ilyen messzemenően a magas kamat szedésével szemben, mert az említett törvények megalkotásakor fennállott gazdasági viszonyok között a hitelező bizonyos időre pénzének használásáról abban a tudatban mondhatott le, hogy ' később ugyanakkora összeget visszakapva, ugyanakkora értéket is fog kapni. A pénzösszegnek bizonyos időn keresztül nélkülözésével járó hátrányt éppen ezért a törvényhozás az évi 5°/o kamattal kiegyenlítettnek tekintette még abban az esetben is, ha az adós a fizetéssel akár vétkesen, akár hibáján kívül késedelmes volt. Tehette ezt a törvényhozás különösen azért, mert a készpénz elhelyezésére nem is igen volt olyan alkalom, amely nagyobb kockázat nélkül a tőke után nagyobb nyereséget biztosított volna. Már az említett törvények megalkotásakor is figyelemmel volt azonban a törvényhozás arra, hogy az 5°/o-os kamat nem minden esetben kielégítő és ezért az 1895 : XXXVI. t.-c. 3. §-a kifejezetten fenntartotta a váltótörvényben (1876 : XXXVII. t.-c. 50. ós 517. §.) megállapított 6°/o-os kamatot. Már inkább büntetés jellege van annak a rendelkezésnek, hogy a gyám vagy gondnok a gyámhatósághoz saját hibájából késedelmesen befizetett összeg után 8°/o kamat fizetésére köteles. (1877 : XX. t.-c. 103. ' §.,, 1895 : XXXV. t.-c. 3. §.). Amint az utóbb említett rendelkezések is mutatják, a törvényhozó az 5 f Vo-os kamat igazságosságát nem tartotta feltétlen, ki vételt nem tűrő alapelvnek, hanem abban csak a fennforgó gazdasági viszonyoknak nagy általánosságban megfelelő intézkedést látott. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az említett törvények megalkotása óta a gazdasági viszonyokban igen mélyreható változások következtek be. Nem áll ma már a régebbi törvénynek fentebb ismertetett két alapgondolata közül egyik sem. A magyar korona külföldi értékelésének folytonos csökkenése és ezzcJ kapcsolatban belföldön minden áru koronában kifejezett árának fokozatos emelkedése azt idézi elő, hogy ugyanaz a pénzösszeg aránylag rövid idő eltelte után is sokkal kevesebb kenyér/ szövet vagy bármely más áru- megvásárlására lesz elegendő. Ha tehát az, akinek pénzkövetelése van, pénzét hosszabb idő elteltével kapja meg, rendszerint még a törvényes kamatokkal együtt is jelentékenyen kisebb értéket vesz kézhez, mint amennyit a tartozás lejártakor kapnia kellett volna. A törvényes 5°/o kamattal tehát ma már egyáltalán nincs kiegyenlítve a pénzösszegnek bizonyos időn keresztül nélkülözésével járó hátrány. > De nem áll ma már az a másik törvényhozói alapgondolat sem, hogy a készpénz reális elhelyezése rendszerint nem történik évi 5°/o-nál magasabb nyereséget biztosító módon, mert a már szokásos búzabetóteken, valamint az értékpapírok vásárlásán felül bármely árúnak megvásárlása, — csak a házi
