Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-282. Törvényjavaslat pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről
46 282. szám. szükségletnek előre hosszabb időre fedezése is, —; 5 ü /o-ot messze meghaladó nyereséget biztosít. A mai jogszabályok mellett az adósnak módjában van minden nagyobb kockázat nélkül a fizetést elmulasztani, megvárni, amíg a hitelező ellene pert indít, a per folyama alatt a perrendtartás rendelkezéseivel visszaélve az eljárást elnyújtani. Ha az adós a per elhúzása érdekében nyilvánvalóan valótlan tényt állít, vagy nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozik valamely bizonyítékra, a bíróságnak akkor sincs egyéb megtorló intézkedésre módja, mint hogy vele szemben 6.000 koronáig terjedhető pénzbírságot szab ki. Még ennek az eszköznek az alkalmazására sincs mód akkor, ha az adós a pert ügyesebb eszközök alkalmazásával, olyan módon nyújtja el, hogy a bíróság a törvény említett rendelkezését nem alkalmazhatja. Ha azután a bíróság jogerős ítéletét meghozta, az adós az időközben esetleg leromlott pénzben még az 5°/o-os kamattal ós perköltséggel együtt is kevesebb értéket fbg fizetni, mint amennyit fizetett volna pontos teljesítés * esetében. Az adós azonban a végrehajtható ítélet meghozatala után is megteheti, hogy nem fizet, hanem bevárja a végrehajtást. A végrehajtási eljárás során ismét számos alkalma van időnyerésre és ha a pénz értékének romlása tovább tart, az árverésre kitűzött határnapon fizetve, az összes költségekkel együtt a belső érték szempontj ából esetleg még kisebb összeget fog fizetni. A hitelező pedig, minthogy a perbeli ós végrehajtási költségek nem őt, hanem az ügyvédjót meg a végrehajtót, valamint az államkincstárt illetik, a per és a végrehajtás egész tartamára nem kap egyebet, mint a tartozás 5, legfeljebb 8°/o-át. Altalános a panasz, hogy az adósok a hitelezők rovására az adott helyzettel visszaélnek. Gyakran megtörténik, hogy az adós a lejáratkor kötelezettségének minden nehézség nélkül eleget tehetne, tartozását azonban épen csak azért nem fizeti meg, mert a pénzösszeg úgy van elhelyezve, hogy az neki jelentékenyen több hasznot hajt, mint amennyivel a késedelem következtében tartozása megnövekszik. Nézetem szerint emellett a jelenség mellett a törvényhozás nem maradhat tétlenül ós nem tűrheti azt az erkölcstelen helyzetet, hogy az, aki szerződésen vagy törvényen alapuló kötelezettségének nem tesz eleget, nemcsak joghátrányt nem szenved, hanem busás anyagi előnyökhöz jut jogellenes magatartásának jutalmául. Mindezek megfontolásán alapszik a jelen törvényjavaslat, amelynek rendelkezései kizárólag arra az esetre terjednek ki, amikor az adós kellő időben a pénztartozást nem teljesíti, vagyis késedelembe esik. Jogszabályainkban nem ismeretlen a késedelemnek az adós helyzetét súlyosító hatása. Ebben az irányban csak arra mutatok rá, hogy a szerződésben kikötött szolgáltatás teljesítésének lehetetlenné válása, ha a teljesítési határidő előtt következik be, a lehetetlenné válásban nem vétkes adóst kötelezettsége alól mentesíti, míg ha a lehetetlenülés akkor következik be, mikor az adós késedelemben van, ő teljes kártérítéssel tartozik. A hitelező érdekeinek védelmében — éppen attól a szemponttól vezéreltetve, hogy a korona értékmérő szerepe csorbát ne szenvedjen — a törvényjavaslat a tőketartozást egyáltalán nem kívánja érinteni, hanem arra törekszik, hogy a hitelezőnek a késedelmi kamat helyett kártérítésként olyan mellékszolgáltatást biztosítson, amely egyfelől lehetetlenné tegye az adósnak a tartozás összegével való üzérkedését, másfelől fedezze azt az érdeksérelmet, amit a hitelező a késedelem következtében szenved.
