Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-299. Törvényjavaslat az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az ipari anyagbeszerző, termelő és értékesítő szövetkezetekről

299. szám. Í8B nyersanyagokat központilag beszerezze ós azokat szövetkezetei, illetve ha szövetkezeti köteléken kívül álló iparosokról van szó, a fennálló ipari alakulatok által az érdekeltekhez eljuttassa, a kézmű-, kis- és közópiparosok részére az általuk szükségeit gépeket és szerszámokat kedvező törlesztési feltételek mellett beszerezze, továbbá közreműködjék a kézmű-, kis- és középiparosság részére közszállítások és tömegmunkák megszerzésében és végül ott, ahol az iparosság a szövetkezeti szervezkedésre hajlandó és a szövetkezet boldogulásának előfeltételei megvannak, szakipari szövetkezeteket alakítson, azokat irányítsa és összes gazdasági szükségleteiket ellássa. Ez a 3 millió korona értékű állami támogatás a jelen törvényjavaslat alapján nyújtandó állami támogatástól független és nem számolandó el annak terhére. A 2. és 3. §-ok felsorolják azokat a kedvezményeket, melyekben az Iparosok Országos Központi Szövetkezete é&

f a kötelékébe tartozó szakipari szövetkezetek részesülnek. E kedvezmények bizonyos az általános indokolásban felsorolt adók és illetékek alól való mentességben állanak, melyet e törvényjavaslat a szakipari szövetkezetek közül csak azoknak ad meg, amelyek az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének kötelékébe tartoznak. Ennek az az indoka, hogy bár e törvényjavaslat nem állja útját annak, hogy szakipari szövetkezetek a központ kötelékén kívül is alakuljanak és folytassák működésüket, illetőleg a köteléken kívül álló szövetkezetek ezt a helyzetüket továbbra is megőrizzék, mégis a központ kebelébe tartozó szövetkezeteket előnyben részesíteni kívánja, mivel ezek egyrészt a központot erősítik és e réven hozzájárulnak ahhoz, hogy a központi intézet ipartámogató és fejlesztő feladatait nagyobb hatásfokkal és szélesebb alapokon lássa, el, másrészt azáltal, hogy magukat a központ felügyelete és ellenőrzése alá helyezik, biztosítottnak látszik, hogy hozzáértő vezetés és ellenőrzés alatt jobban boldogulnak, a bennük tömörült kis existenciák érdekeit sikeresebben szolgálják és az altruizmus és az üzleti tisztesség útján haladnak. Az adómentesség 1920. évi január hó 1-től kezdődő hatállyal engedélyeztetik, hogy úgy a központ, mint a kötelékébe tartozó szakipari szövetkezetek ezt a kedvezményt működésük megkezdésétől fogva élvezhessék. 4. §. Ez a § kimondja, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezetére ós a kötelékébe tartozó szakipari szövetkezetekre a kereskedelmi törvénynek (1875: XXXVII. t.-c.) a szövetkezetekre vonatkozó rendelkezései irányadók azokkal az eltérésekkel, amelyeket a jelen törvényjavaslat megállapít. 5-15. §§. Ezek a §§-ok az Iparosok Országos Központi Szövetkezete tagjainak jogviszonyait szabályozzák. A központ tagjai kétfélék; alapító tagok és rendes tagok. Alapító tagok azok, akik • csak tőkével járulnak hozzá a központ erősítéséhez, azonban a központ szolgálatait igénybe nem veszik, az működésót rájuk nem terjeszti ki. Rendes tagok csak szakipari szövetkezetek lehetnek, amelyek annak ellenében, hogy üzletrészjegyzéssel tőkét szolgáltatnak a központnak, igényt