Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-299. Törvényjavaslat az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az ipari anyagbeszerző, termelő és értékesítő szövetkezetekről

184 299. szárú. tarthatnak annak támogatására, irányítására és ellenőrzésére. Az üzletrészek névértékét (ezidőszerint 1.000 korona), valamint azt, hogy a rendes tagok mennyi üzletrészt kötelesek jegyezni, az alapszabályok állapítják meg. Ezidőszerint az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének csakis egyféle tagjai vannak. Ezért a törvényjavaslat 5. §-a azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy a jelen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése előtt belépett tagok közül azok, akik a törvény értelmében rendes tagok nem lehetnek, alapító tagokká minősülnek át és üzletrészeiket alapítványi üzletrészekre kell kicserélni. Abból folyólag, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezete nemcsak szakipari szövetkezeti központ, hanem egyszersmind a kézmű-, kisés középipar országos iparfejlesztési intézménye is, önként következik, hogy működését nem korlátozhatja a kötelékébe tartozó szövetkezetekre, hanem azt a kötelékén kívül álló kézmű-, kis- ós középiparosokra ós ezeknek alkalmi egyesüléseire is ki kell terjesztenie, amire az 5. § módot nyújt. A felelősség kérdését a 6. §. akként szabályozza, hogy az alapító tagok, beleértve az államkincstárt is, csakis az általuk jegyzett üzletrészek erejéig felelősek a központ kötelezettségeiért, mert hiszen ezek a központot csak tökével támogatják, de annak szolgálataira igényt nem tarthatnak, míg ellenben a rendes tagok ötszörös felelősséggel tartoznak, ami méltányos és indokolt azért, mert a központ az ő érdekükben működik, az ő javukra vállal kötelezettségeket. Az ötszörös felelősséggel különben á központ hitelképessége is növeltetik, aminek előnyeit ismét csak a rendes tagok, vagyis a szakipari szövetkezetek élvezik. A többszörös felelősség érvényesítésére szövetkezeti jogunk értelmében akkor kerül a sor, amikor az előállott veszteségek fedezése azt szükségessé teszi. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy kisipari szövetkezeteknél, azok anyagi gyengesége és a bennük tömörült elemek szegénysége miatt a többszörös felelősség érvényesítése ilyenkor, ritka kivételektől eltekintve, sikerrel nem jár. Ezért avégből, hogy az ötszörös felelősség ne zsugorodjék össze kétes értékű formasággá, hanem a központ részére erőgyarapító tényezővé, a központ hitelezői számára pedig anyagi biztosítókká váljék, a törvényjavaslat 6. §-a megengedi, hogy a központ az ötszörös felelősségnek megfelelő szavatossági tőke lefizetését már előzőleg is kívánhatja. De a közhitel követelményeinek kielégítése céljából, valamint azért, hogy a beszedett szavatossági tőke tulajdonképeni rendeltetésének megőriztessék, vagyis akkor, amikor a tagok anyagi felelősségének érvényesítése időszerűvé válik, tényleg rendelkezésre álljon, a törvényjavaslat 6. §-a azt is előírja, hogy a szavatossági tőke előzetes lefizetésére vonatkozó közgyűlési határozat a cégjegyzékbe bevezetendő, továbbá, hogy a befizetett szavatossági tőke mint különalap kezelendő. Móltányos, hogy az előre befizetett szavatossági tőke után a befizetők kamatot kapjanak; ennek nagyságát az alapszabályok állapítják meg. A központ tagjainak a központ nyereségében való részesedése a 8. §-ban akként van szabályozva, hogy a mérlegszerű veszteségek fedezésére szolgáló külön tartalékalapnak és a rendes tartalékalapnak 10 —107o-kai való javadalmazása után fennmaradó összeg az alapítványi üzletrészek osztalékának és ennek fedezése után a rendes tagok üzletrészeinek osztalékára fordítandó, a maradék pedig az említett két tartalékalap között a közgyűlés által meghatározandó arányban osztandó meg. Az alapítványi üzletrészek és a rendes üzletrészek osztalékának nagysága korlátozva nincsen, hogy a tőkének oda-