Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-295. A pénzügyi bizottság jelentése "egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről" szóló 292. számú törvényjavaslat tárgyában

136 295. szám. delemnek a huszonötszörösét is eléri, sőt azt túl is haladja, mégis aá esetek túlnyomó többségénél az emelkedés minden valószínűség szerint ezen alul marad. Bár a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy az adózó a maga jogait érvényesíthesse ós amennyiben jövedelmének emelkedése kisebb arányú volt, az adó előírását helyesbíttethesse, mégis a bizottság a túlzott adóemelés eseteinek csökkentése céljából és azért, hogy az adminisztrációt is a helyesbítés címén minél kevesebb munkával terhelje, az 1923. évre elegendőnek találja a húszszoros adótétel követelését. Míg az előbbi módosítás az általános szempontokat vette figyelembe, a bizottság rámutat arra is, hogy vannak egyes olyan jövedelemforrások, amelyeknek a jövedelme semmi esetre sem növekedett, mert a viszonyok folytán nem is növekedhetett az adó felemelésnek megfelelő arányban. Ezek a jövedelmek első sorban a házbirtokból, azután a szőllőbirtokból származó jövedelmek. A lakásrendeletek a háztulajdonos bérmegállapítási jogát még mindig korlátozzák. A korlátozások következtében az 1922. évben a háztulajdonos az 1920. évi nyers házbérnek csak a kétszeresét követelhette. Az 1923. óv egész tartama alatt beszedhető bér ugyan körülbelül huszonnégyszerese az 1920. évben beszedett bérösszegnek, azonban kétségtelen, hogy a fentartási költségek és a közterhek énnél sokkal nagyobb arányban növekedtek s így az adó alapjául vehető tiszta jövedelem nem növekedhetett megfelelő arányban. Hasonlóképen köztudomású, hogy a szőllőbirtok jövedelme egyrészt a munkáltatási költségek nagyfokú emelkedése következtében, másrészt pedig azért, hogy a bor értékesítésének lehetősége rendkívül korlátolt, az elmúlt években nem emelkedhetett megfelelő arányban. Ha már most kétségtelen, hogy ezek a jövedelmek nem érhették el a megfelelő emelkedést, nem volna helyes — és pedig nem csupán az adózók, hanem a pénzügyi adminisztráció szempontjából sem, — hogy az adózók az adók többszörösének befizetésére köteleztessenek és minden egyes esetben külön legyenek kénytelenek kérni a helyesbítést. A bizottság tehát a javaslatot oly irányban módosította, hogy az említett forrásokból származó jövedelmek, amelyek a kivetési iratokból különben is. kitűnnek s könnyen megállapíthatók, az adó többszörösének előírásánál már hivatalból vétessenek figyelembe. Kétségtelen, hogy az adózók túlnyomó többségének más forrásokból is vannak jövedelmei. Ez a körülmény azonban nem lehet akadálya annak, hogy a jövedelmek arányának megfelelően már a pénzügyi hatóság állapítsa meg azt a szorzót, amely az összes jövedelmek emelkedésének megfelel. A szorzó számok helyes megállapítása azonban nem lehet a törvény feladata, hanem a határok kijelölése mellett a pénzügyminiszterre kell bízni, hogy a helyes mórtéket rendelettel állapítsa meg. A törvény határvonalként csak annyit állapít meg, hogy abban az esetben, ha az adózó összes jövedelmének legalább 90%-a házbirtokból vagy szőllőbirtokból származik, az adótételek felemelésének egyáltalában nincs helye, ha pedig ebből a két forrásból származó jövedelem az összes jövedelem 1

/s részét (20%-át) sem éri el, a jövedelemnek kisebb mértékben való emelkedését hivatalból nem kell észlelni. Ez azonban természetesen nem zárja ki azt, hogy az adózó a további helyesbítést a javaslat általános rendelkezéseinek megfelelően ne kérhesse. A bizottság foglalkozott azzal a kérdéssel is, mikópen lehetne hivatalból figyelembe venni azt is, hogy az árváknak közpénztárban kezelt tőkevagyonának jövedelme a kezelésnél érvényben lévő korlátozó rendelkezések miatt nem növekedhetett megfelelő arányban. Noha a legnagyobb igazságtalanság* nak tartja, hog}

T az az árva, aki éppen a közigazgatás hibája folytán külön-