Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-280. Törvényjavaslat a szőlőtelepítésnek, továbbá a szőlővesszők és szőlőoltványok termesztésének és forgalmának szabályozásáról

280. szám. 7 borokat adnak stb. Vagyis felruházzák ezeket a hirdetők mindazokkal az állítólagos jó tulajdonságokkal, amelyek dicsérete vonzerőt gyakorol a telepíteni vágyó és megfelelő szakértelemmel nem bíró szőlőbirtokosokra. Ezeknek az elterjedése azonban hazánk borgazdaságára végzetes lehet. Á felsorolt fajták, eltekintve attól, hogy mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyekkél felruházzák, vagy egyáltalán nem, vagy csak nem mindenütt feltalálható viszonyok között bírnak, oly borminőséget szolgáltatnak, mely az általánosan elterjedt és közismert magyar bőrtípustól elüt és így legkevésbbé sem hivatott boraink régi jóhírnevét fenntartani és terjeszteni. Az a körülmény, hogy ezeket a borokat többnyire nem tisztán hozzák forgalomba, hanem egyéb borfajtákkal házasítva, még súlyosbítja a helyzetet, mert ezáltal ezt az idegenszerű ízt és zamatot beoltják még négyszer-ötszörannyi mennyiségű magyar borba és ezáltal ez utóbbiakat is kivetkőzte!ik eredeti jellegükből. A3. §. ezeknek a forgalomból való kizárását célozza. Az 5. §. értelmében a szőlövesszőknek és szölöolíványoknak piaci árusítása és azokkal való házalás tilos. A piaci árusítást ellenőrizni lehetetlen. A szőlővesszők és szőlőoltványok különben piaci árusításra természetüknél fogva sem alkalmasak. Szállítás és ácsorgás közben elromlanának, még ha eredetileg kifogástalanok lettek volna is. A fajtaazonosság és a fajtatisztaság garantálását pedig a piaci árusítás természete éppenséggel kizárja. Ugyanez áll a szőlővesszőkkel és a szölöoitványokkal való házalásra is. A 6. §-nak az a rendelkezése, mely szerint a szőlővesszők és szőlőoltványok fajtatisztaságáért és fajtaazonosságáért és egyébként is a szokványszerűségeért és az ezek hiányából származható károkért az eladó anyagi felelősséggel tartozik, külön indokolásra alig szorul. A 7. §. nem új. Az 1882 : XV. t.-c.-be iktatott nemzetközi fíllokszéra-egyezmény és a fillokszéra terjedése ellen teendő, óvintézkedésekről szóló 1883 : XVII. t.-c. felhata'mazzák, sőt kötelezik a földmívelésügyi minisztert, hogy a „szőlőtőke bármely részének, használt szőlőkaróknak s általában a szőlőkben alkalmazott bármely tárgynak forgalmát megtiltsa, illetőleg korlátozza s engedélyhez és általa kiállított szállítási «igazolványokhoz kösse és pedig az egész ország területére épp úgy, mint csak egyes vidékekre és községekre nézve." Itt tehát csupán arról van szó, hogy ez a felhatalmazás az azóta fellépett szplőbetegségek ellen való védekezésre s a szőlővesszőkkel és szőlőoltványokkal űzött visszaélések meggátlására is terjesztessék ki. Erre pedig feltétlen szükség van azért, mert e nélkül a fillokszéra és egyéb szőlőbetegségek terjedését korlátozni, a szőlővesszőkkel és szőíőoltványokkal űzött visszaéléseket megakadályozni s a jelen törvény végrehajtását ellenőrizni lehetetlen volna. A 8. §., mely a kihágásokat és azok büntetését állapítja meg, külön indokolásra nem szorul. t Budapesten, 1923. évi július hó 6-án. ? Szabó István s. Jc., m. h'r. földmívelésügyi mmisgfer.