Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-287. A nemzetgyűlés pénzügyi, közigazgatási és közoktatásügyi bizottságának együttes jelentése "a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyéb kapcsolatos intézkedésekről" szóló 276. számú törvényjavaslat tárgyában

ICO 287. szám. sietett az állami magasabb érdekekre figyelemmel azok elismerésére, aminek tanúbizonyságául úgy a parlamenten kívül, mint a bizottságban, valamint az érdekeltségek részéről megnyilvánult kívánalmakat beható figyelemre méltatva, az ajánlott módosítások kellő méltatásával sok és lényeges módosítást ajánlott a bizottságnak elfogadásra. Megállapítható volt az együttes bizottságok ülésében, hogy a tagok érdeklődése hű képét mutatta a közhangulatnak és a tervezett változtatások által érintett társadalmi ós helyi önkormányzati érdekeltségek fokozott figyelmének. Ennek a körülménynek tudható be az, hogy a törvényjavaslat csaknem minden szakaszához voltak módosítások, amelyek többnyire egy-egy társadalmi réteg vagy ennek kategóriája, egy-egy kisebb-nagyobb helyi érdekeltség közelebbi érdekei kiemelésének megszólalásai voltak, amelyek között az együttes bizottság az állam egyetemes érdekeinek, az egyes személy és külön érdekek összeegyeztetésével való összhang kiépítésére törekedett. Az általános vita során felmerült az a kérdés, hogy nem volna-e célszerű, hogy a törvényjavaslat 4. fejezete szerint 4 megkülönböztethető részre, a tartalom szerint is eltagozódó részeit külön vitában eldönteni, mire nézve az együttes bizottság úgy határozott, hogy a 4. fejezet együttes általános vitáját rövidebb lefolyásúnak látja, bár emellett is a különböző szakszerű megvilágítások kellő szerephez jutnak. A törvényjavaslat 1. §-ának nagyon fontos megváltoztatását határozta el a bizottság, ami abban jelentkezik, hogy a létszámcsökkentés következtében elbocsájtandó állami alkalmazottaknak nem 1923. évi december hó 31-éig, hanem 1924. évi június hó 30-ával kell felmondani, minek következtében — a javaslat eredeti rendelkezésével szemben — 6 hónapi idővel tovább lesznek szabadságoltan, mint átmeneti állapotúak, fizetésük, illetve javadalmazásuk élvezetében. Arra a különös méltánylást érdemlő körülményre, amelyek a menekült tisztviselők ügye mellett szólnak, tekintettel volt a bizottság, ós a javaslat 1. §-a megfelelő átszővegezósóvel kidomborította azt, hogy a menekültek létszáma sem csökkenthető általában több mint 20%-kal. Ugyancsak az 1. §-nál, mint általános kívánalom fogadtatott el, hogy módot kell adnunk elsősorban az önként távozni akaróknak a közszolgálat elhagyására, majd az érdekeltség képviselete részéről felhozott azon szociális gondolat is kellő móltatást nyer, hogy ugyanabban a családban férj és feleség, szülő és gyermeke, vagy két testvér együtt és egyszerre ne bocsáttassék el, valamint a hadirokkant, hadiözvegy és hadiárva csak saját kérelmére bocsájtható el. Figyelemmel kellett lenni továbbá magasabb állami szempontokból azon esetekre, amidőn egyesek munkakörében az elbocsájtásök következtében nem maradván megfelelő szakmunkaerő, a zökkenés elkerülése céljából a nélkülözhetetleneknek 1923. évi december hó 31-éig való kötelező visszatartására a kormánynak felhatalmazás adatott, hogy ezáltal az igazság idevágó érdekében átmeneti helyzet teremtessék. Kimondotta továbbá az együttes bizottság, hogy a szabályszerű elbánás alá vont azon tisztviselők, akiknek 1924. évi június hó 30-ig legalább 10 évi valóságos szolgálati idejük lesz, .az eredeti szöveg szerint 15 beszámítható nyugdíj-év feltótele kihagyásával, szabályszerű ellátási díjakkal nyugalomba helyezhetők, amennyiben rendszeres fizetésben részesültek, míg a rendszeres fizetésben nem részesülőknél a 15 év beszámítható szolgálati időt jelölte meg feltételül s az ezen feltóteleknek meg nem felelő állami ós államvasuti. tiszt-