Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-284. Törvényjavaslat az Állandó Nemzetközi Bírság Szabályzatának elfogadásáról

94 . 284. szám. felek képviselőinek meghallgatását célzó szóbeli olj árasra. A tárgyalás,, amelyet az erős pervezető hatalommal fölruházott Elnök vagy helyettese vezet, nyilvános, kivéve ha a Bíróság hivatalból vagy a felek kérelmére a nyilvánosságot ki zári a 5 a határozathozatal azonban mindig zárt ülésben történik. A határozatot a jelenlévő bírák szótöbbséggel hozzák, azt meg kell indokolni s a kisebbségben maradt tanácstagoknak módjukban áll külön véleményüket szintén a határozathoz csatolni. A Bíróság határozata ellen nincs helye íöllebbvitelnek, azonban a 61. cikk szerint a Bíróságtól a határozat felülvizsgálatát lehet kérni oly tény felmerülte alapján, amely döntő befolyást gyakorolhat, s amely a határozat kihirdetése előtt mind a Bíróság, mind a felülvizsgálatot kérő fél előtt ismeretlen volt. Ily kérelmet legkésőbb, az új tény felmerülésétől számított hat hónap alatt kell előterjeszteni. Eljárási költségeit mindegyik fél maga viseli, föltéve, hogy a Bíróság másképen nem határoz. A Szabályzat rendelkezéseinek # a fentiekben bemutatott tartalmi ismertetéséből megállapítható, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróság jelenlegi szervezetében a nemzetközi bíráskodásnak a történeti fejlődós során kialakult korábbi intézményes formáihoz képest jelentős haladást jelent. A Szabályzatnak a bírósági szervezetre s közelebbről a^bírák választására vonatkozó rendelkezései szerint a Tanácsban képviselt Államoknak a többi Állammal szemben ugyan több joguk van, mert az ilyen Államok a Tanácsban és a Közgyűlésen is szavazati joggal bírnak, de a Bíróság tagjává bármely Állam állampolgára megválasztható anélkül, hogy az úgynevezett nagy Államoknak a Bíróság tagjai között szükségképen képviselve kellene lenniök. Ez utóbbi rendelkezés jelentősége különösen szembeötlő, ha meggondoljuk, hogy a második (1907. évi) hágai békekonferencián az állandó nemzetközi bíróság felállításának Németország, Anglia és az Egyesült Államok által előterjesztett tervét a kis Államok éppen azért buktatták el, mert a tervezett bíróságtagjává való választhatóság szempontjából a nagy és kis Államok nem egyforma bánásmód alá estek volna. A Bíróság szervezetének előnyére szolgált továbbá, hogy politikailag színtelen, amennyiben a bírák választására vonatkozó javaslatokat nem a különböző Államok kormányai, hanem az Állandó Választott Bíróság nemzeti csoportjai terjesztik elő ós hogy a bírák tisztségével összeférhetetlen bármely politikai funkció gyakorlása. Az Állandó Nemzetközi Bíróság kifejtendő működésének jelentőségét fokozza, hogy bizonyos esetekben hatáskörébe tartozik a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos viták eldöntése is. A Szövetséges és Társult Főhatalmaknak Csehszlovákiával 1919. évi; szeptember hó 10-ón Saint-Germain-enLaye-ben, a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal ugyanott s ugyanakkor és Romániával 1919. évi december hó 9-én Parisban kötött szerződéseiben ugyanis a kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezéseket befejező cikkek (id. szerződések 14., 11. s illetve 12. cikke) szerint az említett három állam hozzájárult ahhoz, hogy ha a kissebbsógi védelem körébe eső jogi vagy ténykérdésről valamelyikük ós a velük szerződött Főhatalmak egyike vagy bármely más oly fiatalom között merülne fel véleménykülönbség, amely fiatalom a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagja, ez a véleménykülönbség az Egyességokmány 14. cikke értelmében nemzetközi vitának tekintendő és ez a vitás kérdés a másik fél kívánságára az Állandó Nemzetközi Bíróság elé terjeszthető, amelynek döntését megfellebbezni nem lehe^. Az előbb mondottakra való tekintettel indokoltnak mutatkozik, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróságnak Szabályzatához, mint a Nemzetek Szövetségének Tagja, Magyarország is hozzájáruljon és ezáltal a Bíróság ítólkezé-