Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.
Irományszámok - 1922-206. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése az alpenländische Torfindustrie A. G. és a Délivasut tőzegművek r.-t., másrészről a kormány között kötött szerződés tárgyában
190 206. szám. tőzegteleptulajdonosok belépnek az érdekeltségbe, még mielőtt a részvénytársaság alaptőkéje megfelelően felemeltetett volna. Időközben azonban a részvénytársaság alaptőkéje az eredeti 60 millióról 150,000.000 K-ra felemeltetvén, amely részvény tőkeemelésből a m. kir. államkincstár 1 />Ó részt átvett, ez a veszély is megszűntnek tekinthető Miután pedig a szerződés határozmányai szerint három 20—20 millió koronás érdekeltség alakítja a társaságot, úgymint a m. kir. kincstár, az Alpenländische Torfindustrie Gesellschaft és a Déli Vasúti TŐzegművek r.-t, tehát az sem állapítható meg a szerződésből, mintha szükségszerűen kisebbségben lenne a másik két résztvevővel szemben a magyar kir. kormány, mert hiszen a másik két résztvevő között az ügyiratok szerint semmi közelebbi kapcsolat nincs és a Délivasűt útján a kormány ügy másik harmados résztvevőre is gyakorolhat behatást. VIII. Nem felelnek meg a valóságnak az interpellációnak a kincstári tőzegüzemek 30 millió koronás banktartozásának kifizetésére vonatkozó állításai sem. Ezen összeg kifizetését a szerződés 11. pontjának második bekezdése teljesen a m. kir. kormány kívánságától teszi függővé ós csupán a kifizetés körülményeinek megfelelő kamatozására vonatkozólag tartalmaz korlátozó rendelkezéseket, ami természetes és annyira szükségszerű, hogy bármilyen lebonyolítás esetében sem lett volna elkerülhető. Az a beállítás pedig, miszerint ezt az összeget az illető pénzintézetek jobb valutában adták s most rosszabban kapják issza, egyáltalán nem helytálló, mert hiszen ez minden hitelkihelyezés közös sorsa volt és íőleg mert az érdekelt intézeteknek módjukban lett volna ezt elkerülni azzal, hogy nem ragaszkonak még az 1922. évi március hó 29-én is korábbi, a magyar államra nézve sokkal hátrányosabb ajánlatukhoz. IX. A sávolyi tőzegtelep, illetve a Déli vasúti Tőzegművek rt. apportjára vonatkozó beállítás is téves. A szerződés 10. pontja értelmében az »utóbbi gépeit és egyéb cselekvő vagyonát nyereség nélkül, vagy is beszerzési áron tartozik a részvénytársaságnak átadni«. Ennek ellenében »a tőzegtelepek kitermelésére vonatkozó bérletei, szerződései, az összes jogokkal ós kötelezettségekkel külön ellenérték nélkül a részvénytársaságra át fognak ruháztatni«. Az interpelláció az irányú beállítása, hogy a Délivasuti Tőzegüzem rt.-nak először meg kell vennie a két társtól (Tószegi Freundtól és a Dólivasuttól) a sávolyi telepet ós ezek nem fogják olcsón adni, tehát az államnak itt valami nagyon sok nem csurran és nem cseppen, teljesen önkényes ós mivel sincs igazolva. X. Megállapítja a bizottság az ügyiratokból, hogy a szóbanforgó ügy nem vétetett ki a szakminisztériumok ügyköréből és a szakminiszterek hatáskörét gr. Bethlen István miniszterelnök meg nem sértette. Az állami tőzegüzemek az alakuló társaság létrejöttéig a m. kir. földmívelésügyi miniszer rendelkezése alatt maradtak. A szerződós megkötésére vonatkozó intézkedések már az 1920. év őszén átmentek a m. kir. pénzügyminiszter ügykörébe, ami egyenesen a m. kir. földmívelésügyi miniszter felkérésére történt. Ez alapon a m. kir. pénzügyminisztérium bányászati ügyosztálya vezette a tárgyalásokat, amelybe azonban a m. kir. földmívelésügyi minisztériumnak a tőzegtelepeket kezelő ügyosztálya mindenkor bevonatott és szakvéleménye mindenkor kikéretett. A végleges szerződést is a m. kir. pénzügyminisztérium készítette elő a szakminisztériumok bele vonása val ós minisztertanácsi hozzájárulás alapján az összkormány nevében gr. Bethlen István miniszterelnök írta alá. Ezen felül.
