Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.

Irományszámok - 1922-206. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése az alpenländische Torfindustrie A. G. és a Délivasut tőzegművek r.-t., másrészről a kormány között kötött szerződés tárgyában

206 szám. 191 az ő szerepe ez ügyben csak abból állott, hogy az 1921. évi július hó 18. napján tartott minisztertanácson előterjesztett javaslathoz nem járult hozzá és az államra nézve előnyösebb megoldásra törekedett, ami úgy joga, mint kötelessége volt. f XI. Vajda Ödön műegyetemi tanár úr, aki az állami tőzegtelepek üzemi vezetője volt, saját kívánságának megfelelően .megállapított végkielégítési összeg lefizetése ellenében békésen vált meg állásától és amíg egyrészt a nevezett mint a földmívelésügyi minisztérium egyik szakértője, a szerződés megkötését célzó összes tárgyalásokon részt vett és a hozott határozatokhoz hozzájárult, addig másrészt az iratok semmiféle adatot nem foglalnak magukban arra nézve, hogy nevezett tőzegszakértő az illetékes fórumok előtt az állam által megkötött szerződés hátrányosságát kimutatni vagy előnyösebb megoldásra nézve a maga részéről javaslatot tenni igyekezett volna. XIT. Az interpelláció által említett iratokat a kormány a szerződés 19. pontjában biztosított joga alapján delegálta. A személyek kiválogatása a mindenkori kormány oly diszkrecionárius joga, mely senki által sem vonható kétségbe. XIII. Semmiféle olyan rendelkezést nem foglal magában a szerződés, mely az államot arra kötelezné, hogy évenkénti jegyintézeti kölcsönnel fedezze az üzemi tőke egynegyed részét. A szerződés 16. pontja annyit mond, hogy »am. kir. pénzügyminiszter a részvénytársaság abbeli törekvéseit, hogy a magyar állami jegy intézetnél évi termelési értékének negyedrészóig terjedő váltóhitelt igénybe vegyen, mindenben támogatni fogja«. Ez a rendelkezés semmiféle jogi kötelezettséget nem foglal magában, egyebekben természetes következménye az állam anyagi érdekeltségének. XIV. A bemutatott szerződés alapos. vizsgálata azt igazolja, hogy a m. kit. kormány és közbenjárt közegei éppen a szóbanforgó szerződés megkötése körül a lehető legnagyobb körültekintéssel jártak el. Amennyiben a minisztertanács már gr. Bethlen István miniszterelnöksége előtt ismételten a tőzegműveknek magánvállalkozássá való átalakítása mellett döntött és a házi kezelésben való fentartásra és továbbfejlesztésre szükséges hitelek rendelkezésre bocsátása elől a m. kir. pénzügyminiszter mereven elzárkózott, a m. kir. kormány a megoldásra kínálkozó lehetőségek közül nemcsak az anyagilag-legelőnyösebbet választotta ki, hanem a szerződés egyes rendelkezéseinek megállapítása körül is a legnagyobb körültekintést tanúsította. A bemutatott szerződés 3., 6., 12., 13., 15., 17., 19. és 23. pontjai, míg egyrészt kizárják a társaságnak minden monopolisztikus irányban való kifejlődését, másrészt minden eszközzel biztosítják azt, hogy a megalakuló társaság vagy jelentékenyen fejleszteni fogja a tőzegtermelést és tőzegipart, vagy fel fog számolni az állam minden legkisebb anyagi károsodása nélkül. Ugyancsak biztosítják mindazon magyar érdekeltségek bekapcsolódását, melyek a tőzegtermelés iránt érdeklődni hajlandók, vagy mint tőzegtelepek tulajdonosai érdekeltek és így szerződésileg biztosítva van úgy a távolmaradt magyar pénzügyi és ipari érdekeltségek bekapcsolódása, mint egyébként az, hogy a társaság kifejezetten is túlnyomólag magyar érdekkör kezébe jusson. Mindezek alapján a pénzügyi bizottság az ügy összes körülményeinek megvizsgálása után megállapítja, hogy a m. kir. kormány a tőzegtermelés