Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.
Irományszámok - 1922-206. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése az alpenländische Torfindustrie A. G. és a Délivasut tőzegművek r.-t., másrészről a kormány között kötött szerződés tárgyában
206. szám. 187 elfogadhatatlannak találta a szindikátus ajánlatát >>egyfelől, mert a javaslat a kincstárnak előnyt alig nyújt, másfelől, mert szerződési feltételek által megadott szűkös keretekben a hazai tőzegterületek országos rendezésének és közgazdaságilag legkedvezőbb értékesítésének lehetőségeit biztosítottnak egyáltalán nem látom«. Továbbá felkérte átiratában a m. kir. pénzügyminisztert, hogy értesítse a szindikátus vezető bankjait, hogy »a fennálló helyzetet mindaddig tartsák fenn, amig ezen szindikátus a kormány részéről haladéktalanul megindítandó tanulmány alapján meghatározott kereteknek megfelelő nagyobb tanulmányi szindikátussá fog átalakulhatni«. Amiből világos, hogy a miniszterelnök egyedüli törekvése az állam részére előnyösebb és közgazdasági szempontból nagyobb arányú, tökéletesebb megoldás létesítésére irányul s már eleve kifejezést adott annak, hogy ez az újabb alakulat a már eddig tárgyaló érdekeltségek bevonásával jöhet létre, illetve fog létre jönni. E kérdés nyitvatartását az érdekeltség is elismeri 1921. évi október hó 15-én a m. kir. földmívelósügyi miniszterhez intézett beadványában, hivatkozva a gr. Bethlen István miniszterelnök által az 1921. évi szeptember hó 1-én tartott értekezleten tett kijelentésére, hogy »a kormány a konzorciummal új irányban óhajt tárgyalásokat kezdeni«. IV. Gr. Bethlen István miniszterelnök fenti számú ós 1921. szeptember 10-én kelt átiratában csupán a földmívelésügyi miniszterhez intézve ajánlotta Podhorszky László ny. h. államtitkárt, a külügyminisztérium közgazdasági főosztályának volt vezetőjét, a további tárgyalások vezetésére, megállapítván, hogy ez a megbizatás »az államkincstárra nézve semmiféle megterhelést nem jelent, miután ő díjazásra csak utólag tényleges ós sikeres eredmények felmutatása esetén reflektál, azt is olyan mérvben, hogy az a jelenleg egy kereskedelmi vállalatnál elfoglalt vezérigazgatói állásának honoráriumával arányban álló legyen.« Ez alapon, valamint az iratokból kitetsző azon tény alapján, hogy Podhorszky László ny. h. államtitkár kifejtett tevékenységéért más elismerésben és díjazásban nem részesült, mint hogy az alakuló vállalathoz a kormány részéről igazgatósági és végrehajtó bizottsági tagként delegáltatott, a bizottság megállapítja, hogy ezen személyi kérdésben is szem előtt tartotta gr. Bethlen István miniszterelnök az állam érdekeit. Valamely előtte, ismeretes egyénnek az állam érdekében való tevékenységre való felkérése és ily irányban egyesek irányában való bizalom nyilvánítása minden felelősséggel járó állásban levő államférfiú diszkrecionális jogai közé tartozik. Az ügyiratok semmiféle adatot nem tartalmaznak arra nézve, hogy Podhorszky László nem a legnagyobb lelkiismerettel és törekvéssel látta volna el a reábízott feladatot. Tény az, hogy az állami tőzegüzemek nagy vállalkozássá való átalakításának ügyében az ő kezdeményezésére szélesebb körű tanulmányok indultak meg és ezen szélesebb körű perspektíva alapján jött létre a Magyar Altalános Tőzegipar rt.-ra vonatkozó szerződés. Az sem állapítható meg, hogy Podhorszky László bármely érdekeltséget előnyben részesített volna, amit közvetlenül igazol a megkötött szerződés 6. pontja, mely még mindig módot enged arra, hogy a vállalkozásban egy magyar pénzintézetekből ós iparvállalatokból alakuló csoport ugyanolyan tőkeerővel, tehát ugyanakkora jogokkal belépjen, mint amekkorával abban a szerződés értelmében az Alpenländische Torfindustrie-Aktiengesellschaft részt vesz. V. A szerződés a lefolytatott tárgyalások után az Alpenländische Torfindustrie-Aktiengesellschafttal és a Déli Vasúti Tőzegművek rt.-gal jött létre, 24*
