Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.
Irományszámok - 1922-206. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése az alpenländische Torfindustrie A. G. és a Délivasut tőzegművek r.-t., másrészről a kormány között kötött szerződés tárgyában
186 206. szám. saság még csak nem is a beszerzési értékben, hanem annak csak háromnegyed részében veszi át az állam érdekeltségét és annak fejében is oly részvényeket kinál, melyek az érdekeltség által jegyzett részvényekkel szemben tetemesen hátrányosabb elbánásban részesülnek. Ezen ajánlat éppen hátrányos feltételeinek kiküszöbölése érdekében kimerítő tárgyalások alapját képezte, amelynek folyamán Hegedűs Lóránt pénzügyminisztersége idejében az akkori minisztérium 1921. évi január hó 21-én,' megadta azután a felhatalmazást arra, hogy a szerződés a kialakult feltételeknek megfelelően köttessék meg a fenti ajánlattevőkön kívül még a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Hazai Bank RT.-al kibővült érdekcsoporttal a következő lényeges feltételek mellett: Az alaptőke 28 millió korona, ebből 12 millió korona az állam részesedése, 16 millió az érdekeltségé. Az állam 4 milliós kamatmentes követelése megmarad. Ugyancsak változatlan a beruházások leírására vonatkozó feltétel. Ellenben teljesen el lett ejtve a részvén)^ek A. és B. sorozatokba való osztása. III. Midőn tehát 1921. évi április hó végén Bethlen István gr. foglalta el a miniszterelnöki széket, az állami tőzegüzemeknek magánvállalkozássá való átalakítására vonatkozólag régen megvolt a megállapodás és a minisztertanács hozzájárulása is meglévén, azt végre is lehetett volna hajtani, hogy ha a társaság megalakulását maga az érdekeltség nem húzta, halasztotta volna. Tényleg azonban késett a vállalat megalakulása, s ennek a késésnek okaira világot vet az a beadvány, melyet 1921. évi május hó 4-én intézett a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez a Magyar Általános Hitelbankkal együtt a teljes érdekeltség. Arra hivatkoznak ebben, hogy a gazdasági viszonyokban »eltolódások« álltak be, »amelyek a szóbanforgó üzlet kockázatát rendkívüli mórtékben fokozták« reájuk nézve. Azt mondják, hogy »a harminc milliót meghaladó tőkeszükséglet helyett, mely a tárgyalások megindításánál számításunk alapjául szolgált, most már 56 millióra előirányzott tőkeszükséglettel állunk szemben, Viszont ezen több beruházással szemben egyáltalán nem számíthatunk arra, hogy a termelt tőzeg kedvező értékesítési lehetőségei a szükséges ellensúlyozást nyújtanák, mert éppen ellenkezőleg ezen értékesítési lehetőségek a világszerte uralkodó kedvezőtlen viszonyokhoz alkalmazkodva sokkal rosszabbak, mint eddig voltak«. Visszavonják tehát elfogadott ajánlatukat és módosított 'feltételeket tartalmazó pótmegállapodási javaslatot terjesztenek elő. Ebben ismét visszatérnek az A. ós B. sorozatú részvények megkülönböztetésére és maguknak kérnek 16 millió korona A. sorozatú részvényt, a minisztériumot pedig arra kérik, hogy a 12 millió korona állami részvény legyen B. sorozatú, de megelégszenek 5°/o-os prioritás biztosításával. Az érdekelt minisztériumok ezen pótajánlatot letárgyalták és avval a módosítással, hogy az érdekeltség kap 12 millió A. és 4 millió korona B. sorozatú részvényt, az állam ellenben 4 millió korona A. sorozatú és 8 millió korona B. sorozatú részvényt, amihez az érdekeltség hozzájárult, minisztertanácsi előterjesztés alapjául el is fogadták. Ily formában került 1921. évi július hó 18. napján a m. kir. földmívelésügyi miniszter 35.253/1921. XII. B—1. sz. előterjesztése alapján az ügy a minisztertanács elé, mely azonban nem intézte el, hanem újabb értekezlet tartatott ez ügyben 1921. évi szeptember hó 1-én az érdekelt bankcsoport bevonásával, mikor is Bethlen István gr. miniszterelnök kijelentette, hogy »a konzorciummal új irányban óhajt tárgyalásokat folytatni«. Álláspontját a miniszterelnök az érdekelt minisztériumokkal 7.431/M. E. I. sz. átiratában következőleg körvonalazta meg:
