Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.
Irományszámok - 1922-206. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése az alpenländische Torfindustrie A. G. és a Délivasut tőzegművek r.-t., másrészről a kormány között kötött szerződés tárgyában
206. szám. ÍÖ5 gyanúsítható. A Nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága az évszázados parlamenti hagyományok szigorú betartásával pártközi megegyezés alapján az összes parlamenti pártokat magában foglaló oly bizottsága a Nemzetgyűlésnek amelynek bárminő politikai pártálláson levő bizottsági tagjainak egyéni reputátióját érinti minden előzetes indok és alap nélkül ezen álláspontjával az interpelláló képviselő. A bizottság egyhangú határozattal elítélte a beadványt szerkesztett képviselő úr ezirányú kijelentését és szükségesnek találta azt is, hogy a beadvány erre vonatkozó részeire a Nemzetgyűlés figyelmét e jelentés kapcsán külön is felhívja. Ezután a bizottság tagjai megtették kérdéseiket, betekintették ezek kapcsán a szerződést és az előiratokat és mindezen adatok alapján, a bizottság a következőkben teszi meg részletes jelentését a Rupert Rezső képviselő által interpellációja kapcsán felhozott vádakra és állításokra vonatkozólag: I. Interpelláló képviselő mindenekelőtt azt állítja, hogy az állami tőzegtermelési akciót Garami ErnŐ kezdeményezte volna, mint kereskedelmi miniszter. Evvel szemben megállapítható, hogy az állami tőzegtermelés ki-, induló pontja az 1918. évi július hó 6-án kelt 2.279. M. E. sz. rendelet volt, mely tehát Wekerle Sándor miniszterelnöksége ós Szterényi József báró kereskedelemügyi minisztersége alatt kelt. iüpen ilyen téves az a megállapítása, hogy az állami tőzegüzemeknek magánvállalkozássá való átalakítása tárgyában 1920. évben kezdett tárgyalások nagyatádi Szabó István minisztersége idejében indultak volna meg, mert a tárgyalás alapjául szolgált ajánlat 1920. évi április 10-én kelt, fentebb nevezett miniszter úr pedig a földmívelésügyi miniszteri állást csak 1920. évi augusztus hó 1. napján, foglalta el. A tárgyalások Rubinek Gyula minisztersége alatt indultak meg ós utódja az állami kezelés kiterjesztésére tett előterjesztést, mint azt az 1920. évi szeptember 19-i előterjesztése igazolja. II. Az 1920. évi április hó 10-én kelt alapajánlatra nézve is tévesek az interpellációs beszed adatai. Az ajánlatot a Magyar Altalános Hitelbank, Magyar Bank ós Ker. RT., Magyar Általános Kőszénbánya RT. és a Déli vaspálya-társaság magyar vonalainak üzletigazgatósága tették. A Hangya abban részt sem vet, s csak utóbb járultak fenti érdekeltek hozzá ahhoz, hogy a Hangya 10% részesedéssel a szindikátusba szintén belépjen. Ezen első ajánlat az állam 16 millió korona beruházását 12,000.000 korona B. sorozatú részvény és 4,000.000 korona kamatozatlan hitel fejében kivánta átvenni, amivel szemben 13,000.000 korona tőkét volt hajlandó A. sorozatú részvényekben belefektetni az üzletbe, további tőkéket pedig hitel alakjában rendelkezésre bocsátani. Az ekként megalakulandó társaság üzleti eredményéből elsősorban az első üzletév végéig foganatosított, vagy elhatározott tényleges beruházások voltak törlesztendők évenként x / 5 részben úgy, hogy 5 év alatt az összes beruházások teljes összege lett volna Írandó, azután az A. sorozatú részvények részesültek volna 6°/o elsőbbségi osztalékban ós csak azután következett volna a B. sorozatú, vagyis az állankincstár tulajdonában lévő részvények hasonló osztaléka, stb. Ha valamelyik évben az A. sorozatú részvények elsőbbségi osztaléka ki nem kerül, úgy az elmaradt összeg, mint a B. sorozatú részvényeknek biztosított részesedést megelőző tétel átviendő a következő üzletév számlájára. Világos ezekből az, hogy már ezen első magán vállalati ajánlat sem biztosította a kormány részére azt, amit az interpelláló képviselő kiemelendőnek talál, nevezetesen a részvénytöbbséget. Ezen felül tervezett tárAz 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. V. kötet. 24
