Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.
Irományszámok - 1922-111. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében a ipar és kereskedelem körében, valamint egyes közérdekű üzemek és munkálatok tekintetésen szükséges rendelkezésekről
38 1111. szám. sabb felhasználása terén, hogy a szénhiányon ezáltal is enyhítve, a szabad szénforgalomra mielőbb áttérhessünk. A 67—68. §-okhoz. A közutak, a közforgalmú vasutak, továbbá az azokhoz tartozó hidak építésének [és fentartásának, valamint a széntermelés zavartalanságának a biztosítása elsőrendű közérdek. Feltétlenül gondoskodni kell tehát, hogy az e célból szükséges anyag (kő, kavics, homok, cement, talp- és bányafa) rendelkezésre álljon. A nagy hiány ezekben az anyagokban átmenetileg még elkerülhetetlenné teszi a törvényjavaslatban foglalt korlátozó rendelkezéseket. Ezért tehát a 67. §. módot nyújt az említett anyagok bejelentésének, a 69. §. pedig azok átengedésének kötelezővé tételére, éppen úgy, mint azt az 1914. évi L. törvénycikk 2. és 3. §-a az összes közszükségleti cikkekre vonatkozólag megállapította, de azzal az eltéréssel, hogy az átengedett anyagokért általában a forgalmi árat kell fizetni, mert az áralakulást a törvényjavaslat általánosságban nem kívánja megkötni. A 69—70. §-okhoz. A háború, illetőleg a trianoni békeszerződés folytán előállott viszonyok miatt szükségesnek mutatkozik a kisajátítási jogot az 1881. évi XLI. t.-c. 1—4. §-aiban felsorolt eseteken kívül a törvényjavaslat 69. §-ában jelzett keretek közt kiterjeszteni. * ' A 69. §. a) pontja a közutak és közforgalmú vasutak építéséhez ós fentartásához szükséges kő-, kavics- és homokbányák nyitására alkalmas ingatlanok, valamint az ilyen bányák üzembentartásához, fejlesztéséhez és megközelítéséhez szükséges ingatlanok megszerzésére kívánja a kisajátítási jogot biztosítani. A trianoni békeszerződós folytán ugyanis az ország legnagyobb teljesítőképességű bányáit elvesztette. Ezek közül elég a jelentősebbeket felemlíteni : Cseh-szlovák területre esnek a füleki bazaltvidékhez tartozó korláti, ajnácskői, csomai, bolgáromi, ragyolczi, somoskőújfalui bazaltbányák és a satorosi állami kőbánya, továbbá a bodrogszerdahelyi és bodrogszentesi kőbányák, a feketehegyi állami kőbánya stb. A román uralom alá jutottak a halmágycsucsi és marótlaki állami kőbányák, a borossebesi, kissebesi, paulisi, felsőrákosi stb. kőbányák. Az ország területén megmaradt kőbányák jelenlegi évi szállító képessége a legkedvezőbb becslés alapulvételével összesen 425.000 m 3-re és pedig a magánkezelésben lévő kőbányáké 380.000 m 3-re, az állami kőbányáké 45.000 m 3-re tehető. Ezzel a mennyiséggel szemben az államvasutak, továbbá Budapest székesfőváros és a városok évi közszükséglete kereken 1,200.000 m 3 , vagyis a normális igények alapulvételével a nagyobb kőbányák termelése à szükségletnek csak mintegy 1 /s részét fedezi. A szükséglet egy további, mintegy 80—100.000 m 3-re becsülhető iészét kisebbszerû s többnyire gyenge anyagot szolgáltató kőtermelő helyek fedezik. A normális igények szerinti szükségletnek több mint fele ezidőszerint a közérdek nagy kárára tényleg teljesen fedezetlen marad.
