Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-111. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében a ipar és kereskedelem körében, valamint egyes közérdekű üzemek és munkálatok tekintetésen szükséges rendelkezésekről

ill. szám. 39 Nem hagyhatom említés nélkül azt a körülményt sem, hogy a feltüntetett szükségletben nem szerepel a víz- és kikötőépítés, a magasépítés stb. céljaira szükséges kőanyag, valamint az állandó jellegű útburkolásokhoz szükséges burkolókő (kocka, félkocka, kiskő stb.) mennyisége, mely utóbbinál meg kell jegyeznem, hogy pl. Budapest székesfőváros körülbelül évi egymillió darabot kitevő burkolókő-szükségletét egyáltalában nem, vagy csak elenyésző kis mennyiségben tudja biztosítani, amennyiben az üzemben levő bazaltbányák közül burkoló követ alig 1—2 bánya állít elő. Reá kell mutatnom végül arra a körülményre is, hogy a háború alatt tönkre ment közutaink gyökeresebb helyreállítása a jövőben a kőbányákkal szemben mindig fokozottabb követelményeket fog támasztani, úgy, hogy az ország gazdasági helyzetének javulásával nemcsak a fentiekben minimálisnak felvett s csupán az utak járható, illetőleg forgalomképes állapotban tartásához szükséges államúti fedauyagszüksóglettel, hanem a törvényhatósági és az alsóbbrendű közutak fokozatosan növekedő kosz ükségleté vei, úgyszintén az újabban pályafentartási célokra, kizárólag zúzott kavics használatára áttért államvasutak ebbeli többszükségletével is számolni kell. Az előadottak elegendően tanúsítják a kőbányatermékek kereslete és a jelen viszonyok okozta megkötöttség folytán nagyobb arányokban nem fokozható kínálat, illetőleg termelés közt fennálló aránytalanságot, amelynek legalább részben leendő megszüntetését a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések útján az ország területén megmaradt s eddig még kellően ki nem aknázlfbió kőterületek hozzáférhetőkké tétele által lehet majd elérni. Az előadottak kiegészítéséül meg kell még jegyeznem, hogy az építésekhez szükséges kő-, kavics- és homokbányák céljaira az 1881. évi XLI. t.-c. 11. §-a biztosít ugyan bizonyos esetben kisajátítási jogot, de ezt a kifejlődött gyakorlat szerint csak az építéssel kapcsolatban nyitott kő-, kavicsos homokbányákra lehetett igénybe venni. Ennélfogva minden kétség elkerülése érdekében a különálló bányák cóJjaira is szükséges a kisajátítási jog biztosítása. A 69. §. b) pontja azt célozza, hogy azoknak a kő-, kavics- vagy homokbányáknak a kitermelése könnyíttessék meg, illetve biztosíttassék, amely bányák a 67. §-ban megjelölt közérdekű művek létesítésére és fentartására szükségesek. Tekintettel arra, hogy azok a vasutak, melyek e bányák kiszolgálására vannak hivatva, nemcsak tartozékai a bányáknak, hanem egyúttal legfőbb feltételét alkotják azok gazdaságos kihasználásának, a bányákra megadott kisajátítási jognak a bánya céljait szolgáló vasutakra leendő kiterjesztése is szükséges és indokolt. A vasutak részére javaslatba hozott kisajátítási jog azonban, dacára annak, hogy beltelkek, épületek, házhelyek stb. kisajátítását is megengedi, azt a mértéket még sem éri el, mint maguknál a bányáknál, mert e vasutak céljaira egyházi, vallási, közoktatási, tudományos vagy kegyeletes célokra szolgáló ingatlanok nem sajátíthatók ki. Erre a megszorító rendelkezésre azért van szükség, mert ezek a vasutak a közforgalmú vasutaknál kisebb jelentőségűek és csak közvetve szolgálnak közérdeket. A 70. §. lehetőséget kíván nyújtani arra, hogy már megnyitott kő*, kavics- és homokbányák, amennyiben legalább egy éven át nem műveltetnek, úgyszintén azoknak felszerelései is, megfelelő térítés ellenében ideiglenesen, és pedig legfeljebb öt évre terjedő időre használatba vehetők legyenek,