Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.
Irományszámok - 1922-111. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében a ipar és kereskedelem körében, valamint egyes közérdekű üzemek és munkálatok tekintetésen szükséges rendelkezésekről
32 111. szám. nekj.de a gazdasági élet különböző ágainak jogos és méltányos érdekeit ne sértsék, fontos, hogy amíg a viszonyok meg nem javulnak, továbbra is álljon olyan szerv a kormány rendelkezésére, amely az árak kérdésével állandóan és szakszerűen foglalkozik és összegyűjtött és feldolgozott adataival r és szakvéleményeivel a kormánynak segítségére van. E mellett arra is szükség van, hogy ez a szakemberekből Összeállított hatósági szerv az árak alakulását és az erre befolyással levő tényezőket ezután is állandóan figyelemmel kísérje és ennek alapján a kormány irányítása alatt az árakra vonatkozóan gyorsan és szakszerűen minden szempontot mérlegelve, saját hatáskörében is megtegye azokat az intézkedéseket, amelyek természetüknél fogva a. kormánynak ësetenkint való elhatározását nem igénjdik. Ezt a feladatot vannak hivatva betölteni az árvizsgáló bizottságok. Ezeknek ideiglenes további féntartása tehát szükségesnek mutatkozik nemcsak azért, mert véleményező szervei a kormánynak és egyéb hatóságoknak, hanem azért is, mert ármegállapításaikkal és szakvéleményeikkel a gazdasági hivatásokat folytatóknak — kereskedőknek, iparosoknak, mezőgazdáknak — is jelentős támogatására vannak. Az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. törvénycikk 2. §-a értelmében ugyanis nem büntethető áruzsora vétsége, illetőleg bűntette miatt az, aki (az árvizsgáló bizottságok által megállapított) tájékoztató árnál nem magasabb árat fogadott el, illetőleg követelt és az uzsorabíróságok tájékoztató ár hiányában ugyancsak az árvizsgáló bizottságok szakvéleményeinek figyelembevételével szokták az árdrágító visszaélések címén indított bűnügyeket elbírálni. Amíg tehát az 1920. évi XV. t.-c. hatályban van, a jelenlegi bizonytalan közgazdasági viszonyok között nemcsak a bíróságok, de maguk az érdekeltek (kereskedők stb.) sem nélkülözhetik az árvizsgáló bizottságok működésót. Az árvizsgáló bizottságoknak további jelentős hivatása a fogyasztók védelme az indokolatlan áremelésekkel és egyéb árdrágító visszaélésekkel szemben. A bizottságok tevékenységének ez az ága átszervezésük óta a gazdasági viszonyoknak időközben bekövetkezett rosszabbadása folytán növekedett jelentőségben. Az árvizsgáló bizottságok fentartásának költségeit az államkincstár viseli, még pedig a törvényjavaslat szerint nemcsak az országos központi árvizsgáló bizottság, hanem a törvényhatósági árvizsgáló bizottságok költségeit is, amelyek eddig az illető törvényhatóságokat terhelték. A törvényhatósági árvizsgáló bizottságok fentartási költségeit is az államkincstár terhére kell áthárítani, mert a törvényhatóságok a szükséges anyagi eszközöket nem bocsáthatták rendelkezésükre s e miatt ezek a bizottságok az átszervezés után sem tudtak kellően eredményes működést kifejteni. Az árvizsgáló bizottságok fentartásának költségeiből azonban az államkincstárra lényeges megterhelés nem hárul, mert ezekre a költségekre fedezetet nyújtanak az árvizsgáló bizottságok, különösen az országos központi árvizsgáló bizottság díjbevételei. Méltányos és igazságos ugyanis, hogy azok, akik az' árvizsgáló bizottságok működését igénybe veszik, illetőleg a bizottságoktól szakvéleményt kapnak, ezért a szolgáltatásért mérsékelt díjat fizessenek. A kormány egyébként e részben arra törekszik, hogy a díj fizetését a legindokoltabb esetekre korlátozza. A díjak továbbá olyan csekély tételekben vannak meghatározva, hogy azok a^ cik árát nem drágítják és azokat a fogyasztó egyáltalában nem érzi meg. (Ármegállapításért az árnak egy-két ezreléke, szakvéleménynél 5000 K-i g 50 K, 10.000 K-ig 100 K, azon felül 17«, fizetendő.)
