Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-111. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében a ipar és kereskedelem körében, valamint egyes közérdekű üzemek és munkálatok tekintetésen szükséges rendelkezésekről

líl. szám. 3ä A 26. §-hoz. Azok a korlátozó rendelkezések, amelyek a háborús viszonyok folytán szükségesekké váltak, a fogadó ipar hanyatlására vezettek annyira, hogy számos fogadós a fenforgó nehézségek folytán felhagyott ipara folytatásával s a fogadóipar folytatására használt helyiségeket más célra idegenítette el. A fogadóknak (szállóknak, penzióknak) gyors egymásutánban észlelhető megszűnése közgazdasági körökben, de a fogadósok körében is aggodalmat keltett, s ennek a folyamatnak lehető lassítása érdekében az a kívánalom merült fel, hogy a fogadó (szálló, penzió) tulajdonosa iparának gyakorlását ne hagyhassa bármikor abba, hanem épen úgy, mint az Í884. évi XVII. törvénycikk 55. §-a értelmében a sütő, mészáros és kéményseprő iparának bizonyos időn át folytatására legyen kötelezhető. Ezt a kívánalmat megokoltnak találtam s a törvényjavaslat 26. §-ába megfelelő rendelkezést vettem fel. Az e szakaszban toglalt korlátozás egyébként olyan enyhe, hogy a fogadósok (szálló-, penzió-tulajdonosok) magánjogi érdekei ezáltal sérelmet nem szenvednek, viszont a szakmabelieknek elegendő idő áll majd rendelkezésükre ahhoz, hogy a fogadó (szálló, penzió) átvételével vagy más módon megfelelő megoldást találjanak annak további fentartására. A 27—32. §-okhoz. Ezek a szakaszok a megszálló közönség érdekeit védik. A fogadó (szálló, penzió) szobaárak és a szobákkal kapcsolatosan nyújtott mellékszolgáltatásokért követelhető díjak hatósági szabályozásának különösen Budapesten van nagy jelentősége. Az a rendszer, amelyet a 3424/1918. M. E. számú rendelet e részben meghonosított, a gyakorlatban bevált. Ezt a rendszert tartják fenn a 28—32. §-ok. A 33. §-hoz. Ennek a szakasznak rendelkezései az építkezés előmozdításáról szóló 1921. évi LI. törvénycikk végrehajtása során felmerült kételyeket kívánják az idézett törvény célzatának megfelelően megszüntetni. A 34. §-hoz. A különleges viszonyok ma is szükségessé teszik a fogadói szobák egy részének állandó lefoglalását. Az egyenlő elbánás elve követeli, hogy a különleges viszonyok terhét ne egy foglalkozási ág viselje, hanem az átháríttassék az összességre. Miután a hatóságilag tartósan lefoglalt szobákért a fogadósok nem kapták meg azt a bért, amelyet a lefoglalt szobákért jogosultak voltak felszámítani, a 34. §. részükre az ezen különbözet megtérítéséhez való igényt biztosítja. A megtérítéssel az a város vagy község tartozik, amelynek lakosai a beszállásolás terhe alól szabadulnak az által, hogy a fogadók szobái vétetnek erre a célra igénybe. Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. IV. kötet. ö