Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-111. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében a ipar és kereskedelem körében, valamint egyes közérdekű üzemek és munkálatok tekintetésen szükséges rendelkezésekről

111. szám. 31 A törvényjavaslat az említett korlátozásokon kívül, amelyeknek alkalmazását a hatóságnak megítélésére bízza, az engedély megadásával kapcsolatosan kötelezően is előír bizonyos korlátozásokat, amennyiben a hatóság: 1. engedélyt vagy kizárólag az árusításra, vagy kizárólag az árusítás közvetítésére adhatja meg, 2. az árusításra szóló engedélyben megjelölni köteles, hogy csak a közvetlen fogyasztók részére történő árusításra vagy egyúttal a továbbárusítók részére történő árusításra is jogot ad-e. (16. §.). A törvényjavaslat 14. §-a azokat sorolja fel, akiknek élelmicikkek árusításához (közvetítéséhez) hatósági engedélyre nincs szükségük. Ebbe a csoportba sorolja többek között mindazokat az iparosokat is, akik élelmicikkek előállításával foglalkoznak és az általuk előállított élelmicikkeket árusítják. Ide tartoznak a pékek, cukrászok, mészárosok, hentesek, vendéglősök, stb. Egyáltalán nem terjednek ki a törvényjavaslat 13—15—-17. §-ainak rendelkezései azokra, akiknél a lánckereskedós veszélyei vagy azért nem érvényesülnek, mert a forgalom szükségszerűen tőlük indul ki, illetve náluk záródik le, vagy pedig azért, mert a forgalomba bekapcsolódásuk nyerészkedési szándék nélkül történik, Az előbbi szempontból nem terjednek ki tehát a szóbanforgó rendelkezések a mező- és erdőgazdaság, az ezzel kapcsolatos ós az ipari állathízlalás körébe nem eső állattenyésztés, a kertészet, a gyümölcstermelés, a baromfitenyésztés, a méhészet, a vadászat és a halászat nyerstermékeinek a termelő által való forgalombahozatalára (18. §. 3. pont), illetőleg a közvetlen fogyasztókra (18. §. 4. pont); az utóbbi szempontból pedig azokra a hatóságokra és szervezetekre, amelyek hivatalosan foglalkoznak közszükségleti cikkeknek beszerzésével ós szétosztásával, továbbá tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak nem nyerészkedésre alakult beszerzési csoportjaira s egyáltalán a nyerészkedési szándék nélkül történő mindennemű árusításra (18. §. 1., 2., 5. és 6. pontok). Ugyancsak a fogyasztó közönség védelmére főleg a lánckereskedés ellen-, őrzése és megakadályozása érdekében a törvényjavaslat előírja (20—21. §-ok) a nem fogyasztók részére való eladásnál és közvetítésnél a számla kiállítását, valamint az üzletekben és kirakatokban az árúkon az eladási árak látható feltüntetését. A 23—25. §-okhoz. Az árak rohamos emelkedése és a közgazdasági viszonyok megzavart helyzetének erkölcstelen kihasználása közismerten súlyos helyzetbe hozta mindazokat, akiknek nem áll módjukban keresetüket a megélhetési viszonyok súlyosbodásának arányában növelni. De a közgazdasági élet minden ága is megérzi és nagy hátrányokat szenved az árviszonyok folytonos ugrásszerű változásával. A drágulás végtelen körfolyamattá válik ós ha féktelen tobzódását megtűrjük, sem a mezőgazda, sem az iparos, sem a kereskedő nem tud reálisan számítani és vagy veszteséget szenved, vagy túlzott óvatosságra ós ezáltal a drágulási körfolyamat további indokolatlan növelésére kényszerül. Mindezeknél fogva ez idő szerint, amíg a viszonyok meg nem változnak, az áraknak bizonyos mértékű szabályozását állami feladatnak kell tekinteni, amellyel természetesen csak olyan módon és olyan keretek között élhet a kormány, hogy a gazdasági élet természetes, önerejéből való gyógyulását ne akadályozza. Elsősorban abból a szempontból, hogy a kormánynak az árak alakulását közvetlenül, vagy közvetve érintő intézkedései kellően hatókonyak legye-