Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.
Irományszámok - 1922-123. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszünésével kapcsolatos igazságügyi rendelkezésekről
123. szám. 125 oly bíróságokra, amelyek összetétele minden egyes esetben a sorstól függ. De nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy jelenlegi közállapotainkban a büntető igazságszolgáltatás egyik főhivatásának kell tekinteni, hogy a nyomasztó helyzetnek bűncselekmények elkövetésére hajtó erejét az ítélkezés lehető gyorsaságával is kell ellensúlyozni; már pedig köztudomású, hogy az esküdtbíráskodás ennek a követelménynek már szerkezeténél fogva sem tehet teljes mértékben eleget, mert az egyes ülésszakok közt hosszabb szünetek vannak és a nem szakértő esküdtbírák elé kerülő ügyek előkészítése is sokszorosan több időt vesz igénybe. • Ezenfelül pénzügyi és gazdasági megfontolások is ellene szólnak az esküdtbíráskodás azonnali visszaállításáüak. Az államkincstár nehezen bírná el azt a megterhelést, amelyet az esküdtek napidíjai és útiköltségei jelentenének, ha ezeket a költségeket a mai viszonyoknak némileg is megfelelően állapítanák meg. De bármilyen méltányossággal Járna is el az állam az esküdti közszolgálatra igénybevett állampolgárok kárpótlásában, még sem egyenlíthetné ki azt a veszteséget, amit a rendes foglalkozásukból kizökkentett esküdtek magángazdasága e kötelesség teljesítésével esetleg szenvedhetne. Hazánkban az esküdtek túlnyomó többsége keresetéből él ; hazánk jelenlegi gazdasági viszonyai pedig semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy keresetre utalt embereket nobile officium teljesítésére kény szentsünk. Előrelátható ^ehát, hogy az esküdtszóki szolgálattól menekülést, ezt a kedvezőbb időkben is ismert és elterjedt jelenséget, semmiféle bírságolással sem lehetne leküzdeni, viszonyaink között pedig lehetetlen volna, hogy az esküdteket kizárólag vagyonukból élők közül válogassuk ki, nem is tekintye arra, hogy ilyen eljárás az esküdtbíráskodást az egyoldalúság vádjának tehetné ki. Mindezek alapján a javaslat a törvényhozás részére tartja fenn annak a kérdésnek eldöntését, hogy mikor érkezett el az az időpont, amelyben az esküdtbíráskodást telj es megnyugvással vissza lehet állítani. Egyébként annál inkább mellőzhető a visszaállítás, mert a kir. törvényszéknek az esküdtbíróságok hatáskörébe tartozó bűnügyekben már évek óta kifejtett ítélkezése ellen komoly kifogást egy oldalról sem hoztak fel. 63. §. A törvénykezés ideiglenes szabályozásáról szóló 4.038/1919. M. E. számú rendelet 13. §-ában gondoskodik afelől, hogy abbau az esetben, ha a bűnvádi eljárás megindítása vagy folytatása az illetékes bíróság előtt akadályba ütközik, más bíróság is illetékes legyen az elj árasra. A jogszolgáltatásban ma is gyakran okoz nehézséget, hogy a bűnvádi, a kegyelmi vagy a bűuvádi eljárással kapcsolatos más eljárásnak az illetékes kir. ügyészségnél vagy kir. bíróságnál megindítása vagy folytatása akadályba ütköziv. Az eljárást késleltető iratváltások elkerülése végett a javaslat ezekre az esetekre általános kisegítő szabályt állít fel. Az e §-ban meghatározott illetékesség kivételes jellegét kellően kidomborítja s egyben a rendes bírói illetékesség perjogi biztosítékának lehető épségben tartását célozza a §-nak az a rendelkezése, hogy a kivételesen illetékes bíróság az akadály elhárulása esetében az ügyet a rendes szabályok szerint illetékesnek engedi át. A javaslat az áttételt azért köti a felek valamelyikének indítványához, mert ha az eljárásnak a kivételesen illetékes bíróság előtt folytatása a felek mindegyikének érdekeit kielégíti, nincs elég ok az áttételnek hivatalból elrendelésére. Hasonló rendelkezés indokolt a fegyelmi ügyekre is, amit a §. utolsó «bekezdése ki is mond. 64. §. A büntető igazságszolgáltatásnak az állami rendet, a személy\