Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.
Irományszámok - 1922-123. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszünésével kapcsolatos igazságügyi rendelkezésekről
126 123. szám.« és vagyonbiztonságot kivételesen nehéz körülmények közt is meg kell oltalmaznia ; ennélfogva egy állam sem nélkülözheti rendkívüli időkben a rögtönítélő bíráskodást, mi pedig annál kevésbé, mert alkotmányunk az úgynevezett ostromállapotot nem ismeri. Ily intézmény nélkül az állami igazságszolgáltatás erőtlen lenne a jogrend legnag} r obb fokú veszélyeztetésével szemben. A rögtönbíráskodás lényege az, hogy oly rendkívüli körülmények között, amikor a büntető igazságszolgáltatás rendes útján alkalmazható rendes büntetések nem alkalmasak arra, hogy az érintett nagy állami érdekeket megvédjék, módját találjuk annak, hogy a lehető leggj^orsabb eljárás útján kiszabható lehető legszigorúbb büntetésekkel fékezhessük meg a közérdeket súlyosan veszélyeztető elemeket. A javaslat csak általánosságban vonja meg a rögtönbíráskodás kereteit. Megállapítja a közre különösen veszélyes azokat a bűncselekményeket, amelyekre rögtönbíráskodásnak helye lehet. E megállapításnál a javaslat az 1912 : LXIIL t.-c. 12 §-ának 4. pontját, az 1921 : III. t.-c. 1. és 2. S-át és az 1920 : XXXVIII. törvénycikket tartotta szem előtt, mert ezek a törvények állapítják meg fennálló jogunkban a rögtönbíráskodás alá vonható bűncselekményeket. A javaslat az előbb említett két törvényben megállapított bűncselekményeket átveszi s csupán a büntetőtörvény £-aira utalással a szöveget szabatosabbá teszi. Nem vette fel és így megszünteti a javaslat a rögtönbíráskodás körének az 1920 : XXXVIII. törvénycikkel a felsógsértésen kívül egyéb bűntettekre eszközölt kiterjesztését, mert ilyen középsúlyú cselekményeknek (hatóság ós magánosok elleni erőszak, magánlaksértés, zsarolás bűntette) a rögtönbíráskodás alá vonása csak az akkori rendkívüli körülmények közt volt indokolt Fenntartja a javaslat azt a nagyjelentőségű biztosítékot, hogy a rögtönbíráskodást előzetesen ki kell hirdetni és rögtönítólő eljárás alá csak a kihirdetés után elkövetett bűncselekmények eshetnek. Kihirdetés nélküli rögtönítélő eljárásnak — mint aminőt a katonai bűnvádi perrendtartás 433. §-a ismer — a polgári igazságszolgáltatás körében ezután sem lesz helye. A 'javaslat a katonai bűnvádi perrendtartás 444. §-ával és a mai joggal általában egybehangzóan határozza meg a rögtönítólő bíróságok részéről kiszabható büntetéseket. Az intézmény rendeltetéséből folyik, hogy a rögtönít'élő bíróság a bűnössel szemben szabályként halálbüntetést alkalmaz. A katonai bűnvádi perrendtartás és a polgári rögtönbíráskodás eddigi szabályai csak 20 évnél fiatalabb egyéneknél engedték meg a halálbüntetés helyett súlyos szabadságvesztósbüntetéseknek kiszabását. A javaslat ezeket a jogszabályokat is átveszi, de emellett még további két igen fontos enyhítést is tartalmaz. Nevezetesen azt, hogy 20 évnél idősebbel szemben is, nagyszámú és igen nyomatékos enyhítő körülmények esetében a halálbüntetést életfogytig tartó, illetve 10—15 évi. fegyházzal lehet helyettesíteni; tizenöt évnél fiatalabb vádlottat pedig egyáltalán nem lehet rögfcönítélő bíróság elé állítani. Az előbbi rendelkezés a javaslatnak abból a törekvéséből fakad, hogy a méltányos igazság szempontját még ebben a kivételesen szigorú eljárásban is lehetőleg érvényesítse ; — a második megfelel a modern kulturérzelmeknek, amelyek visszariadnának attól, hogy éppen serdületleneken szolgáltassanak elrettentő példát. Egyebekben a javaslat az eddigi jogállapottal megegyezően, a rögtönbíráskodás szabályainak az 1912 : XXXIII. törvénycikk elveivel egybehangzó megállapítását igazságügyminiszteri rendeletnek tartja fenn. 65. §. A kémkedés büntetőjogi üldözése tekintetében a javaslat azon.
