Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-83. Törvényjavaslat a Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának módosításáról

83. szám. 21 Az első Közgyűlés azonban úgy találta, hogy az Egyességokmány életbelépése óta eltelt rövid idő alatt szerzett gyakorlati tapasztalatok még nem alkalmasak arra, hogy azok alapján az okmány rendelkezéseinek módosítása tárgyában kellő körültekintéssel határozni lehetne. Ezért megelégedett egyelőre azzá], hogy a módosítások tanulmányozására bizottságot küldött ki s az érdemleges határozathozatalt a második Közgyűlés részére tartotta fenn. A második Közgyűlés napirendjére kitűzött módosító javaslatok száma időközben újabb javaslatokkal szaporodott Az előkészítő bizottságok jelentéseinek meghallgatása után a Közgyűlés behatóan megvitatta és letárgyalta a módosító javaslatokat s közülök egyeseket elfogadott, másokat pedig elutasított vagy határozathozatal végett a következő Közgyűlés elé utalt. A második Közgyűlés által elfogadott módosítások az Egyességokmány 4., 6., 12., 13., 15., 16. és 26. cikkeire vonatkoznak. 1. A Nemzetek Szövetsége, amint ezt az Egyességokmány 2. cikke megállapítja, tevékenységét a Közgyűlés és a "Tanács útján gyakorolja, amelyek mellett segédszervkónt az Állandó Titkárság működik. Minthogy azonban a Közgyűlés, amely a Szövetség összes tagjainak képviselőiből áll, évenkint csak egyszer ül össze, a Szövetség tevékenységének súlypontja kétségtelenül a Tanács működésére esik. Már pedig a Tanács az okmány 4. cikke értelmében további intézkedésig mindössze 9 tagból áll. Az öt szövetséges és társult főhatalom, vagyis az Amerikai Egyesült Államok, a Britbirodalom, Franciaország, Olaszország és Japán részére a Tanácsban való állandó képviselet biztosítva van ; minthogy azonban az Amerikai Egyesült Államok a központi hatalmakkal kötött békeszerződéseket nem erősítették meg s a Nemzetek Szövetségétől távol tartják magukat, a Tanács állandó tagjainak száma négyre apadt. Az állandó tanácstagokon kívül a Közgyűlés időrőlidőre kijelöli a Szövetségnek azt a négy tagját, amelyeknek képviselői a Tanácsban szintén résztvesznek. Az Egyességokmány 4. cikke a Közgyűlés e tárgyú első határozatáig Belgium, Brazilia, Spanyolország ós Görögország képviselőit nevezte meg a Tanács nem állandó tagjaiul. Az első Közg}mlés határozata alapján a nem állandó tagok sorában csupán annyi változás történt, hogy Görögország képviselője helyébe Kina képviselője lépett s a második Közgyűlés ugyanezt a négy tagot nevezte ki a Tanácsba. A 4. cikk a nem állandó tagok választására vonatkozólag csupán azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a Szövetségnek azt a négy tagját, amelynek képviselői 'a Tanácsban résztvesznek, »a Közgyűlés saját tetszése szerint időről-időre jelöli ki«, de semmiféle egyéb útmutatást a választás tekintetében nem nyújt. A Szövetség tagjaira nézve egyáltalában nem közömbös, hogy mily elvek szerint megy végbe a nem állandó tagok választása, mert tekintettel a Tanács működésének nagy fontosságára, mindegyik államnak nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy az ő képviselője is helyet foglalhasson a Tanács tagjai között. Ezért már az első Közgyűlésen sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel s az egyes államok részéről különböző indítványok hangzottak el. Az első Közgyűlésen elfogadott határozat szerint a Szövetség az »időrőlidőre« kifejezést akként értelmezte, hogy a Tanács nem állandó tagjait a Közgyűlésen egy évre választja meg s a választáshoz abszolút szótöbbség v kell. Az első Közgyűlés egyúttal kifejezést adott abbeli óhajának, hogy a választásnál kívánatos lenne az elvet követni, hogy három tag az európai és az amerikai, egy pedig az ázsiai és a többi .világrészekhez tartozó hatalmak liözül kerüljön ki.