Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról

196 93. szám. mében köteles lenne az eladónak ebből előálló kárát megtéríteni Ily messzemenő felelősség azonban az állatkereskedés érdekeinek nem felelne meg, mert túlságosan sújtaná a vevőt oly esetben, midőn az állat visszaadását oly rendelkezésével tette lehetetlenné, amely még a szavatossági hiba felismerése előtt történt vagy azután ugyan, de a rendes gazda gondosságának megfelelt (pl. azért ölette le az állatot, hogy további elértéktelenedésének elejét vegye). A javaslat ezért a 9. §. második bekezdésében a vevő felelősségét az állat valóságos értékére, vagjds arra az értékre korlátozza, amellyel az állat a hiány figyelembe vételével birt s ez érték megállapítására irányadónak azt az időpontot jelenti ki, amelyben az állat visszaadását lehetetlenné tévő cselekményt véghez vitték. Arra az esetre azonban, ha a vevő a hiány felismerése után oly cselekményével vagy mulasztásával tette lehetetlenné az állat visszaadását, amely nem felel meg a rendes gazda gondosságának, a javaslat 9. §-ának második bekezdése azt az általános szabályt tartja fenn, hogy a vevő az eladónak az állat értékét meghaladó kárt is, vagyis az állat visszaadása körüli egész értékét köteles megtéríteni. Gyakran előfordul, hogy egész nyájat vagy több állatot mint együvé tartozót, pl. négyes fogatot adnak el. Ily esetben külön rendelkezés hiányában kétséges lehet, vájjon olyankor, ha az állatok közül csak egyik vagy néhány hiányos, a vétel felbontását csak e hiányos állatra, illetőleg állatokra lehet-e kérni, vagy pedig valamennyi állatra. E kétség eloszlatása végett a 10. i;. kimondja, hogy a felbontást rendszerint ily esetben is csak a szavatossági hibában szenvedő állatra, illetőleg állatokra lehet követelni, amin az sem változtat, hogy az állatokért összvételár volt kikötve. Ez alól a javaslat csak abban az esetben enged kivételt, ha az ily módon együvé tartozóként eladott állatok különválasztása a vevőnek vagy az eladónak érdekével ellenkeznék. Kötelezően azonban ily esetre sem rendeli azt, hogy a felbontást az egész vételre ki kell terjeszteni, hanem rábízza arra a félre, akinek érdekével az állatok különválasztása ellenkezik, hogy a felbontásnak az egész vételre kiterjesztését kérje. Ha ez a fél a vevő, tőle függ, hogy a felbontást csak a hiányos állatra, vagy a többire nézve is kérje. Ha azonban a vevő a felbontást csak a hián}^os állat tekintetében kéri is, az eladó e korlátolt kérelemnek valamennyi eladott állatra kiterjesztését követelheti azzal a hatállyal, hogy ha a vevő erre nem hajlandó, a vétel egészen érintetlen marad. Ugyancsak megengedi a javaslat a vételnek egészben felbontását akkor is, ha a különválasztás egyébként nem is ellenkeznék a vevő érdekével oly esetben, amidőn az együvé tartozó állatok egyikén-másikán jelentkező hiba fertőző betegség. E rendelkezés közgazdasági indító oka nyilvánvaló lóvén, az nem szorul bővebb megokolásra. De fertőző betegség esetében a javaslat még egy különleges rendelkezést is tartalmaz Jóllehet ugyanis a szavatosság elvileg csak oly hibára terjed ki, amely már az átadáskor megvolt az állatban, a 10. §. harmadik bekezdése feljogosítja a vevőt arra, hogy amenynyiben a fertőző betegség miatt a vétel felbontását egészen, tehát valamennyi állatra kiterjedően e §. első bekezdése alapján nem kívánja is, mégis a felbontást az együttesen megvett állatok közül nemcsak azokra kérhesse, amelyek már az átadáskor betegek voltak, hanem azokra is, amelyekre a betegség a megvett beteg állatokról az átadás után ragadt át. E rendelkezés indoka az, hogy egyfelől a vevőnek érdeke fűződhetik ahhoz, hogy a nem beteg állatok tekintetében az ügylet fenmaradjon, másfelől viszont módot kell nyújtani, hogy az utóbb megbetegedett állatoktól szabadulhasson.