Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról
93. szám. 195 az álláspontnak minden esetben érvényre juttatása a vevőre méltánytalan lehet annak folytán, hogy a hibás állat tartása esetleg többe kerül, mint amennyi hasznot az állat nyújt, szükségesnek vélte ráutalni arra, hogy az eladó általában nem tagadhatja meg a tartási költség megtérítését azon az alapon, hogy a vevő az állatnak hasznát vette, vagy vehette volna, hanem csak arra van jogosítva, hogy a 7. §, negyedik bekezdése értelmében a haszonnak megtérítésére irányuló követelését beszámíthassa a tartási költség megtérítésére vonatkozó tartozásba. Ezért kimondja, hogy a hasznok értékét a tartás költségével csak annyiban kell kiegyenlítettnek venni, amennyiben e hasznok rendszerinti értéke hozzávetőleg megfelel a tartás költségének. A vevőnek és az eladónak a vétel felbontásából eredő említett kölcsönös kötelezettségeket egyidejűen, a viszonos szolgáltatásokra vonatkozó szabályok szerint kell teljesíteniük. Jóllehet abból, hogy az állat a vétel felbontásától kezdve a vevőre nézve idegen vagyon, már önként következik, mégis a 8. §. világosan kimondja, hogy oly esetben, ha a vétel felbontásának időpontjában a vevő az állatot hibáján kívül nem adhatja vissza, az állat az akadály megszűntéig a vevő birtokában marad ugyan, de azzal csak az eladó beleegyezésével rendelkezhetik s mindent köteles megtenni, hogy az állatban kár ne essék. Minthogy továbbá az akadály megszűntéig esetleg hosszabb idő telhetik el, miközben az eladó vagyoni viszonyaiban oly változás állhat be, amely a vételár visszatérítésére vonatkozó kötelezettségnek teljesíthetését esetleg kétségessé tehetné, a 8. §. kimondja, hogy ily esetben a vevő követelheti, hogy az eladó a vételárat helyezze bírói letétbe. A javaslat szükségesnek tartotta külön szabályokat felállítani arra az esetre, ha az állat elpusztult ós ezért visszaadni nem lehet. Hogy a vétel felbontását nem lehet kizárni akkor, ha az állat véletlen folytán elpusztul, az általános jogszabályokból következik. A 9. §. első be-, kezdése tehát, amely szerint a vevő ily esetben a vétel felbontásából kifolyóan csak az állatnak netán fenmaradt használható részét, illetőleg e rész értékét köteles visszaszolgáltatni, összhangban van az általános jogszabályokkal s\ inkább csak annak kétségtelenné tétele érdekében vétetett fel, hogy az állat elpusztulása ilyen esetben sem mentheti fel a vevőt a használható részek őrzése, illetőleg értékesítése tekintetében a gondosság kötelessége alól. Az alapul szolgáló gondolat azonosságánál fogva a javaslat e szabályt arra az esetre is kiterjeszti, midőn az állatot a vétel felbontása előtt hatósági intézkedésre ölték le, vagy pedig az a rajta hatósági intézkedésre végzett védőoltás következtében hullott el. De még kevésbbé tartotta a javaslat kizárhatónak a vétel felbontását abban az esetben, ha az állat elpusztulását nem valami véletlenül előállott külső körülmény, vagy a hatóság beavatkozása idézte elő, hanem az állatban bennelévő szavatossági hiba okozta. Kétség eloszlatása végett a javaslat szükségesnek tartotta annak kiemelését, hogy a 9. §. első bekezdésében felsorolt, imént részletezett esetekben is a leölt vagy elhullt állatért esetleg járó kártalanítás összege az eladót illeti meg, aminek tolytán ezt az összeget az eladó az általa visszatérítendő vételárból levonhatja, még pedig abban az esetben is, ha esetleg a kártalanításhoz való jog a vevő hibája folytán elenyészett. Áll ez a vevőnek ágy a hatóságtól, mint szerződés, pl. biztosítási szerződós alapján járó kártalanítás tekintetében is. Ha az állat visszaadását a vevő maga tette lehetetlenné pl. azáltal, hogy az állatot leölette vagy elidegenítette, az általános jogszabályok értei 25*
