Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-93. Törvényjavaslat az állatforgalmi szavatosságról

194 93. szám. képen az áiieszállítási követelésre tekintettel lenne csak gyakorlati jelentősége, ezt azonban a javaslat a vevőnek nem biztosítja. 7—12. §. E §-ok a vétel felbontásának következményeit állapítják meg. A 7. §. az általános jogszabályokkal egyezően kimondja azt az elvet, hogy a felbontás folytán a szerződés megkötése előtti állapotot kell helyreállítani s hogy ehhez képest a felbontás következtében mindegyik.fél köteles a másiknak visszaszolgáltatni azt, amit a szerződés alapján tőle kapott ; nevezetesen a vevő az állatot szaporulatával, az eladó pedig a vételárt a félvétel napjától járó törvényes kamatával együtt. Eltér azonban az általános jogszabályoktól annyiban, hogy nem kötelezi feltétlenül a vevőt azoknak a hasznoknak a kiadására, amelyeket kellő gondosság kifejtésével hrízhatott volna, minthogy a szavatossági hibában szenvedő beteg állat használata többnyire nehézséggel, sőt veszéllyel is jár s így ellenkeznék a méltányossággal a vevőt arra kötelezni, hogy az eladó érdekében, akinek javára az állat időközi hasznai a vétel felbontásánál számbavétetnek, ennek a nehézségnek ós veszélynek magát kitegye. Ezért a javaslat — annak kiemelésével, hogy az állat szaporulatát az eladó mindenesetre köteles kiadni — a vevőt a tényleg húzott hasznokon félül csupán annyiban kötelezi az időközi hasznok megtérítésére, amennyiben az állatnak veszély és nehézség nélkül hasznát vehette volna Az eladó viszont a vételárnak és kamatának visszafizetésén felül köteles azokat a költségeket a vevőnek megtéríteni, amelyek az állatnak a vevő birtokában létével kapcsolatban felmerültek, amilyenek az állat tartásával, , ápolásával, állatorvosi megvizsgálásával ós kezelésével járó költségek s amennyiben az állat leölése és értékesítése vagy eltakarítása vált szükségessé, az ezzel felmerült költségek is. Minthogy az általános jogszabályok szerint arra cézve, hogy mennyiben köteles az eladó e költségeket megtéríteni, esetről-esetre vizsgálni kellene, vájjon tekinthetők-e ezek a költségek szükséges költségeknek, ami e kérdés különböző megítéléséhez képest azt vonná maga után, hogy a vevő teljes bizonyossággal nem számíthatna e költségekre; minthogy másfelől a szóban lévő költségek az állatszavatossági perekben igen nagy szerepet játszanak s a vevőnek oly fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a vétel t elbontása esetében e költségek neki megtéríttessenek, hogy maga a felbontás is többnyire értéktelen lenne ránézve, ha azok megtérítésére bizonyossággal nem számíthatna, a javaslat a jogbizonytalanság elkerülése és a vevő méltányos érdekének kielégítése végett kimondja, hogy a vétel felbontása esetében a vevő a felsorolt költségeknek megtérítését az eladótól feltétlenül követelheti. Ezenfelül a javaslat kétféle költség tekintetében külön is rendelkezik, kimondván, hogy egyfelől a szerződés megkötésének, másfelől az állat átvételének költsége szintén az eladót terheli. Ez utóbbinak különösen nagy gyakorlati jelentősége van, mert e szerint az eladó amennyiben az állat a teljesítési helytől különböző helyre küldetett,- a szállítás költségét is köteles a vevőnek megtéríteni. Ami különösen a tartási költséget illeti, amelyet joggyakorlatunk az állat hasznaival rendszerint kiegyenlítettnek tekint (v. ö. a bpesti Tábla 1915. évi november 12. napján P. IV. 10.302/1915. szám alatt kelt ítéletét ; Magánjogi Döntvénytár X. kötet 28. 1.), a javaslat figyelemmel arra, hogy ennek