Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

91. szám. 169 valamely hazai tudományegyetemen tanári képesítést vagy doktorátust szereztek, s azután legalább hat éven át mérnöki természetű munkásságot folytattak. A negyedik bekezdés a törvény életbeléptétől számított 3 éves időhatáron belül módot nyújt arra, hogy azokat, akik felső ipariskolát végeztek, s aztán legalább nyolc éven át mérnöki természetű munkásságot folytattak, s e téren önálló vagy vezető állást töltenek be, a kamara külön vizsga nélkül is felveheti a mérnökök nyilvántartásába, s a felvétel egyéb feltételeinek teljesítése esetén a kamara tagjai sorába is. A felsorolt intézkedések lehetővé teszik, hogy a mérnökök sorába azok, akiknek tudása és gyakorlata a mérnököktől elvárható mértéket megüti, abban az esetben is felvehetők legyenek, ha formaszerű mérnöki képesítés birtokában nincsenek. Az ilyen egyénekre vonatkozó 70. §. rendelkezései a régi vagy nem teljes képesítésű egyénekre vonatkozó 69. §. rendelkezéseitől abban a tekintetben is eltérnek, hogy míg a 69. §-ban említett régi képesítésű és nem teljes mérnöki képesítésű egyéneket okmányaik alapján a mérnökök nyilvántartásába fel kell venni, addig a 70. §-han említett s mérnöki képesítéssel nem bíró egyéneknél a kamara választmányának szabad mérlegelésétől függ, vájjon az illetőt felveszi-e vagy sem. Ez a megkülönböztetés teljesen jogosult, mert míg a régi és csonka mérnöki képesítés eseteit a törvényben eleve szabatosan körül lehet írni s így a kamara feladata csak annak megállapítása, vájjon a bemutatott okmányok a törvényben körülírt feltételeket igazolják-e, addig a 70. §-ban tárgyalt esetekben a felvétel tulajdonképeni alapját nem, — vagy csak kisebb részben az iskolai tanulmán}^, hanem első sorban a gyakorlati tevékenység adja meg; ennek pedig oly sokféle változata lehet, hogy azt, vájjon melyik esetben lehet az illetőt a mérnökök közé sorolni és melyikben nem, azt törvényben előre szabatosan megmondani nem lehet. Ennek a bemutatott okmányok alapján való megítélését tehát a kamarára keli bízni. A kamara választmányának határozata ellen egyébként a mérnöki tanácshoz lehet fellebbezni, amely körülmény az érdekeltekre nézve szintén csak megnyugtató lehet. A 71. §. a földmérőkre nézve tartalmaz különleges intézkedéseket, amelyek összhangzásban vannak az e munkakörre nézve mértékadó egyéb törvényes intézkedésekkel. E §. fontosabb rendelkezései: 1. A birtokrendezési és földmérői munkakörbe eső mérnöki teendők ellátására felhatalmazott földmérők e munkakörben mérnöki képesítés nélkül is eljárhatnak s a földmérő címet használhatják. 2. A magángyakorlatot folytató földmérők nyilvántartása a kamara feladata, a szükséges adatokat maga & földmérő tartozik szolgáltatni s erre rendbírsággal is szorítható. 3. A földmérő elleni panaszokat a kamara megvizsgálás és elhatározás végett az igazságügyminiszterhez terjeszti fel, aki a földmérőre kirótt büntetéseket s a földmérő jogosítványának megvonását a nyilvántartó jegyzékbe való feljegyzés yégett a kamarával közli. 4. A földmérőket kamarai díjjal nem lehet megterhelni. A földmérők ily nyilvántartásának közérdekű volta hosszabb bizonyítgatásra s az intézkedés részletei bővebb indokolásra nem szorulnak. A 72. §. kimondja, hogy a kereskedelemügyi miniszter megbízhatja a kamarát azzal, hogy a 71. §-ban említeti földmérőkön kívül a mérnöki cím használatára nem jogosult és a kamaratagoknak fenn nem tartott műszaki munkákkal foglalkozó más egyénekről s az e szakmában működő technikai segéderőkről is szakcsoportként különkülön nyilvántartásokat vezessen. Az adatszolgáltatás módját a miniszter rendeletileg szabályozza. A különböző technikai szakerők ilyetén nyilvántartásának szükségességét először még a háború folyamán katonai oldalról hangoztatták s e szempontból a nyilvántartás célja az lett volna, hogy háború idején minden szakértő közvetlenül oly munkahelyre legyen állítható, amelyre képzettsége és tudása utalja, s amely munkahely felAz 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. III. kötet. 22