Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

168 91. szára. és gyakorlati technikai tudásnak a mérnököktől megkívánt mértékével rendelkeznek.. Azt, hogy a jelentkező —-gyakorlatára tekintettel — ily vizsgára bocsátható-e, a kamara meghallgatása után maga a vizsgáló bizottság dönti el. . A bizottság alakítása és működési rendje tekintetében a minisztérium a kereskedelemügyi miniszternek a technikai főiskolák és a budapesti mérnöki kamara meghallgatásával tett előterjesztése alapján a jelen törvény életbelépésétől számított egy éven belül rendelettel intézkedik." Azt az intenciót, amely a bizottságokat ily intézkedés javaslására indította, s amely intenciónak méltánylásával talált helyet ez a javaslat a most előterjesztett törvényjavaslatban is, legjobban megvilágíthatom, ha szó szerint idézem a bizottsági jelentés idevágó következő részeit: „Amennyire jogosult a főiskolai képzettségű mérnököknek az a követelése, hogy a hosszú, fáradságos munkával és sokszor a legnagyobb nélkülözések árán szerzett oklevelükben biztosított mérnöki cím olyan törvényes oltalomban részesüljön, mint az ügyvédeké, vagy az orvosoké, éppen annyi nehézséget okozott e kívánalom törvényszerű megvalósításánál annak a körülménynek az ügyes felhasználása a törvényes rendezés ellenzői részéről, hogy egyesek, főiskolai képesítés nélkül is, szorgalmukkal és tudásukkal tiszteletreméltó helyet vívtak ki maguknak a mérnöki tevékenység terén s a középszerűségek tömege, amely mérnököknek szeretné magát neveztetni, anélkül, hogy az ehhez az elnevezéshez kötött szigorú kívánalmaknak eleget tett volna, mindig a kivételeket tolta előtérbe, amikor harcra kelt a mérnöki cím törvényes megvédése ellen. Vagy helyesebben mondva, harcra kelt nem is a cím védelme ellen, mert azt maga is kívánta, hanem amellett, hogy ennek a címnek elnyeréséhez megkívánt feltételek oly alacsonyra szabassanak, hogy azután ez a tömeg is belekerüljön a védelem övébe. A tetszetős és magában véve helyes jelszó az volt: szabad utat a tehetségnek." ,,Már most a főiskolai képzettségű mérnökségnek éppen az a része, amely valóban végzi a nagy mérnöki munkát, maga is teljes mértékben értékeli a valódi tehetség becsét, s ezért volt, hogy a törvényjavaslat 70. §-a eredeti fogalmazásában is módot kívánt nyujani arra, hogy a kiváló mérnöki munkásság méltánylásaképen olyanok is viselhessék a mérnöki címet, akik tudásukat nem a teljes főiskolai kiképzés útján szerezték." „Ám a megítélés módozatai sokakat nem elégítettek ki a szakasz eredeti fogalmazásában s a közgazdasági és igazságügyi bizottságok elé olyan módosító javaslat került, amely a szó nemesebb értelmében vett szabadelvűségével a legmesszebbre menő igényt is kielégítheti, és mégis szabatosabb formák közé szorítja a nehéz kérdést." Ez a meggondolás eredményezte egy oly vizsga rendszeresítésének javaslatát, amely vizsgán a tehetséges autodidakták megfelelő és kellően ellenőrizhető mérnöki természetű gyakorlati munkásság után tudásukat előzetes iskolai tanulmányok nélkül is igazolhatják, s így előttük a mérnöki pálya, ha arra csakugyan érdemesek, megnyilhatik. Ily vizsga gondolata egyébként már a mérnöki cím és gyakorlat kérdésének németországi megvitatásában is felmerült; a megvalósítás terére azonban a gondolat első izben e javaslat elfogadásával fog jutni. A 70. § a második és harmadik bekezdés eme legfontosabb intézkedésén kívül még a következő intézkedéseket tartalmazza. Az első bekezdés időhatár nélkül (tehát a törvény életbeléptétől számított 3 éven túl is) megengedi, hogy a kamara a mérnökök nyilvántartásába s a további feltételek teljesítése esetén a kamara tagjai sorába is (önként érthetőleg minden egyéb külön vizsga nélkül) fölvehesse azokat, akik a vegyészeti, fizikai vagy geológiai szakmából