Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

91. szám. 16a mérnök gondnokul csak felsőbbsége engedélyével rendelhető ki, egyébként a törvényjavaslat eredeti, illetve bizottsági szövegben még nem volt benne. IV. CÍM. A mérnöki kamara tagjainak díjazása. A 33. §-nak a mérnöki díjazásra vonatkozó intézkedései közelebbi indokolás nélkül is világosak. Minthogy ezek az intézkedések egy a kereskedelemügyi miniszter által — a mérnöki kamara meghallgatása mellett az érdekelt szakminiszterekkel egyetértően rendeleti úton megállapítandó díjszabás létezését föltételezik, a kamarának nyilvánvalóan egyik sürgős teendője lesz e díjszabás megállapítása iránt a kereskedelemügyi miniszterhez előterjesztéssel és javaslattal élni. A 34. §. megállapítja, hogy a mérnöki kamara a mérnöki díjazás tekintetében keletkezhető vitás ügyek eldöntésére állandó választott bíróságot létesíthet, — se választott bíróság létesítésének és működésének fő elveit írja körül, a részleteket a kamara ügyrendjére bízván. E választott bíróság működése, amennyiben az a várakozásoknak meg fog felelni, előreláthatólag a vitás kérdések gyors és egyszerű elintézését' teszi majd lehetővé s éppen azért valószínű, hogy az érdekelt felek az esetek túlnyomó részében ki fogják kötni e választott bíróság illetékességét. V. CÍM. A mérnöki kamara tagjainak felelőssége. A mérnöki kamara tagjainak felelősségéről szóló 35—61. §-ok tartalma számos részletében az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi XXXIV. t.-c. hasonló intézkedéseinek analógiájához igazodik, természetesen mindenütt figyelembe véve azokat a különbségeket, amelyek az ügyvédi és a mérnöki munkakör különbözőségének folyományai. Egyébként az említett §-ok rendelkezései általában oly világosak, hogy azok az alábbiakban külön kiemelt néhány ponttól eltekintve, részletesebb indokolást alig, — e helyett inkább csak rövid összefoglaló ismertetést igényelnek. A 35. §. első bekezdése megállapítja, hogy a kamara tagjai mérnöki magángyakorlatukat illetően a kamara fegyelmi hatósága alá tartoznak s hozzáteszi, hogy ez áll akkor is, ha reájuk köz- vagy magánalkalmaztatásuknál fogva más fegyelmi hatóság hatásköre is kiterjed. Az előbbi határozmány az egész kamarai intézménynek egyik sarkalatos alapelve s hogy annak az utóbbi vonatkozásban való kiterjesztése is teljesen megokolt, azzal az általános iníokolás idevágó része tüzetesen foglalkozik. Ezen utóbbi rendelkezéseinek természetszerű folyománya aztán a 35. §. második bekezdésében a különböző fegyelmi hatóságoknak az alájuk rendelt mérnök fegyelmi ügyeiről való kölcsönös közlési kötelezettségére vonatkozó intézkedése. A 36. §. a kisebb mulasztások vagy rendetlenségek esetében követendő eljárást szabályozza. E §. rendelkezései közül külön felemlítést érdemel, hogy a kisebb mulasztás esetén alakszerű eljárás mellőzésével a kamara választmánya által kirótt rendbírság ellen rendszerint nincs ugyan jogorvoslat, az érdekelt kamara-tagnak joga van azonban az ügyet fegyelmi útra terelni, amely esetben a rendbírság hatályát 21*