Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

162 91. szám. annak újabb hasonló rendelkezése ellen pedig — birtokon kívül s a rendelet haladéknélküli végrehajtása mellett, — fellebbezhet a m. kir. közigazgatási bírósághoz. III. CÍM. A mérnöki kamara tagjainak jogai és kötelességei. A 29. §, első bekezdése megállapítja a mérnöki kamara tagjainak azt a jogát, hogy mérnöki irodát tarthatnak. A mérnöki iroda tartása egyik legfontosabb része az önálló mérnöki magángyakorlat üzésének; s az a körülmény, hogy aki nem mérnök és aki éppen ezért nem tagja a mérnöki kamarának: a mérnöki munkakörben való netáni foglalkozását „mérnöki iroda" útján nem gyakorolhatja, illetőleg irodáját mérnöki irodának nem nevezheti, ez a körülmény szintén hozzájárul a 3. §. indokolásában említett ama presztízs megállapításához, amely a mérnöki kamara tagjait a mérnöki munkakörben működő kisebb képzettségű egyénektől megkülönbözteti. A 29. §. első bekezdésének az a folytatólagos intézkedése, hogy senkisem tarthat belföldön egynél több állandó mérnöki irodát, míg egyrészt útját kívánja állani a mérnöki szellemi munka terén holmi nagy üzemek kiképződésének, másrészt egyáltalán nem zárja ki azt, hogy egy-egy mérnöki iroda valamely speciális megbizatás foganatosításának keretében (pld. valamely nagy építkezés művezetése céljaira) a munka színhelyén ideiglenes fiók-irodát ne nyithasson. A második bekezdés kimondja, hogy a mérnök a hatóságok vagy a magánosok részéről felajánlott megbizást, — hacsak jogszabály másként nem intézkedik, — nem köteles elfogadni. Az említett kivétel statuálása szükségesnek mutatkozik azért, mert nyitva kell hagyni a lehetőségét annak, hogy bizonyos hatósági szakértői funkciók elvállalására a mérnököt óhajtása ellenére is kötelezni lehessen. Az ez irányban való rendelkezés a 3. §. utolsó bekezdésében jelzett igazságügyminiszteri rendeletben találhat helyet. A 29. §. harmadik és negyedik bekezdésének rendelkezései közelebbi indokolást nem igényelnek, e rendelkezések gyakorlati alkalmazása tekintetében a kamarának az egyes felmerülő konkrét esetekben elfoglalandó álláspontja fogja majd az irányt megszabni. A 29. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés tüzetes megvitatások eredménye s azt az általánosan érzett követelményt, hogy a tervező mérnöknek saját tervei anyagi végrehajtása tekintetében általánosságban fennálló Összeférhetetlenségét kifejezésre juttassa, az indokolt számos kivételes esetre tekintettel olyan formában .törekedett kielégíteni, hogy a saját terveknek anyagi végrehajtását általában nem helyezte ugyan tilalom alá, de megállapította bizonyos rendeleti úton életbeléptetendő korlátozások lehetőségét. E korlátozások az érdekelt szakkörök útján előzetesen kellően megvitatva. , fokozatosan minden olyan terrénumon szabatosan megállapíthatják az összeférhetetlenséget, ahol az valóban fennforog. A kérdésnek a fordított úton való szabályozása: nevezetesen, hogy a tervező mérnök általában ne vállalhassa a saját terveinek anyagi végrehajtását, hanem csak bizonyos kivételes esetekben, — ez a megoldás szintén megfontolás tárgyát képezte, de gyakorlatilag nehezebben megoldhatónak bizonyult, s így a törvényjavaslatba az előbb említett intézkedést látszott célszerűnek felvenni. A 30. §. (a mérnöki megbízás gondos ellátása a hatóságok előtti eljárás), a 31. §. (rendes jegyzék vezetése, iratok megőrzése), és a 32. §. (gondnokul való kirendelés esetei) oly intézkedéseket tartalmaznak, amelyek bővebb megokolásra nem szorulnak. A 32. §. második bekezdésének az az intézkedése, hogy közalkalmazásban levő