Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-90. Törvényjavaslat a földmunkások vállalkozó szövetkezeteinek állami támogatásáról
114 90. szám. Melléklet a 90. számú irományhoz. Indokolás r a földmunkások vállalkozó szövetkezeteinek állami támogatásáról" szóló törvényjavaslathoz. A békeszerződés által teremtett állapot a magyarországi földmunkások kereseti lehetőségét károsan befolyásolja. A földmunkások békeidőben főként az Alduna mentén, a Bánságban és Horvát-Szlavón országban találtak bőséges munkaalkalmakat, de a szabad mozgás révén külországokban mindenütt szivesen látott munkások voltak, ott, ahol nagy izomerőt, kitartást és szorgalmat igénylő munkateljesítményre volt szükség. Keresetük bőséges táplálkozást, gondtalan megélhetést biztosított számukra, s amellett tőkegyűjtési lehetőségük is biztosítva volt. Ma a földmunkások (kubikosok) 80%-a tétlenségre van kárhoztatva, a földmívelés keretébe való beilleszkedésük nehézkes, mert hisz éppen a munkaalkalom hiánya volt az oka a múltban is annak, hogy egész vidékek munkásíeleslege volt kényszerülve idegenben kereseti alkalmakat keresni. A földmunkások munkanélkülisége nyomasztóan hat a többi mezőgazdasági munkások helyzetére is, de még egyéb állami és társadalmi érdekek is kívánatossá teszik, hogy a földmunkások helyzetén javulás történjen, erre való tekintettel indokolt, hogy a szövetkezetekbe tömörült hivatásos földmunkások a törvényhozás útján oly lényegében jelentéktelen, de a szövetkezeti tevékenység működését nagyban megkönnyítő és elősegítő állami kedvezményekben részesíthessenek, amely az önsegélyre utalt kereseti tevékenységüket előnyösen mozdíthatja elő. Hogy némi állami támogatás mellett a földmunkások vállalkozói tevékenysége jelentékeny sikerekre számíthat, erre nézve elegendő, ha az olaszországi példára hivatkozunk. Olaszországban ugyanis a mezőgazdasági proletárság tömörítése révén keletkezett munkavállaló szövetkezetek áldásos szociális tevékenységet fejtenek ki és állandó fejlődésben vannak. Az első olasz munkavállaló szövetkezet (cooperativa di lavoro) már 1883-ban megalakult Emiliában Firenze felett és a szövetkezetek száma azóta folyton szaporodva, a háború előtti időkben meghaladta az ezret, ugyanakkor a tagok száma pedig közel járt a százezerhez, három millió lira vagyonnal és másfél millió lira tartalékkal. A kizárólag föld- és mezőgazdasági munkavállaló szövetkezetek száma ugyanakkor 336 volt 55.387 taggal s több mint 2 millió lira vagyonnal. A szövetkezeti szervezkedés Lombardiában, Emiliában és a Veneziával határos, tehát sík
