Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-89. Törvényjavaslat az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról

96 89. szám. Melléklet a 89. számú irományhoz. Indokolás „az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról'- szóló törvényjavaslathoz. I. Általános indokolás. Helyes földmívelési politikát követve arra kell törekedni, hogy a mívelési ágak között a helyes viszonyt fentartsuk és minden darab földet talajminőségének megfelelően úgy használjunk, hogy az a talaj termőerejének fentartása, sőt fokozása mellett egyrészt birtokosának az elérhető legnagyobb jövedelmet nyújtsa, másrészt az ország közszükségleteinek ellátásához hozzájárulva, a közjólétet is előmozdítsa. Ha megvizsgáljuk megcsonkított országunkban az egyes mívelési ágak közötti viszonyt és a imvelt területeken folytatott gazdálkodást, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a mívelési ágak közötti viszony igen sok helyen kedvezőtlen, a gazdálkodás pedig kezdetleges; és hogy legelszomorítóbb a kép éppen a színmagyar, erdőben szegény nagy magyar Alföldön, amely termésével — talán éppen az erdőségek hiánya miatt — távolról sem nyújtja azt a hozamot, amelyet helyes alapokra fektetett gazdálkodás mellett rónái tói joggal várni lehetne. A Duna-Tisza közét elborító buckás homokterületekből a mezőgazdasági kultúra ,nyomai nélkül sok ezer holdat sivatagszerű pusztaságban találunk, melyek kat. holdanként alig egy-két jószágnak való táplálékon kívül, tulajdonosának jövedelmet nem hoznak, holott megfelelő fanemekkel beerdősítve nemcsak közvetlenül birtokosaiknak nyújtanának tekintélyes hasznot, hanem az Alföldön állandóan mutatkozott, a jelen időkben pedig katasztrofálissá fokozódott fainség enyhítésével -— és a klimatikus viszonyok kedvezőbbé tételével — és így a mezőgazdasági többtermelés elősegítésével — az ország általános gazdasági helyzetének megjavítására igen jelentős hatással lehetnének. • A tiszántúli „Nagykunság" és „Hajdúság" fátlan síkjain nagy kiterjedésű szikes legelők terülnek el, melyeknek a száraz nyári évszak alatt csontkeményre aszott, összerepedezeít talaján füvet alig talál a kihajtott jószág, de amelyek céltudatos fásítással ligetszerűen beerdősítve kitűnő legelők, sőt helyenként elsőrendű takarmányt nyújtó kaszálók is lehetnének. Számottevő területet vonnak el a produktiv termeléstől az Alföldön kanyargó, lassú folyású folyók és patakok mentén elterülő árterületek, vadvizes, mocsaras foltok is, melyek jelenlegi elhagyatottságukban jövedelmet alig adnak, holott beerdősítve nagy jövedelmet nyújtanának. De még a legtermékenyebb területeken is — a« erdő közgazdasági fontossága mellett — speciálisan a mezőgazdaság érdeke megkívánja, hogy a mezőgazdaságilag mi veit területek erdővel váltakozzanak.