Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-89. Törvényjavaslat az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról

89. szám. 97 Köztudomású dolog, hogy az alföldi időjárás szélsőségekben mozog. A tropikusán forró nyarat, száraz ősz után, szigorú tél követi. A tavasz rövid és csapadékszegény, a gazda által óhajtva remélt májusi esők helyett igen gyakran kánikulai forróság aszalja a mezőt. De azért nem egyszer még május végén is félni kell attól, hogy valamelyik reggelen a késői fagy tönkreteszi a gyümölcsfák szép reményre jogosító virágait és a korán fejlődésnek indult mezőgazdasági növényeket. Az egész Alföld éghajlata csapadékban szegény, levegője száraz. A tropikus nyári forróságban a tüzes napsugaraktól eltikkasztott növényzet nélkülözi a hegyvidéken olyan gyakori esőt és fonnyadt hajtásait az üdítő reggeli bőséges harmat csak ritkán frissíti föl. Annál gyakoribbak a szelek, amelyek rónáin gátat sehol sem találva, igen sokszor káros viharokká fokozódnak, amelyek aztán a talajnak — a csapadék elégtelensége miatt amúgy is csekély — nedvességét idő előtt elpárologtatva, megfosztják a növényzetet erőteljes fejlődésének eiső feltételétől és a laza összetételű homoktalajt a szemcséit összekötő nedvességtől megrabolva, a szelek játékává teszik; a kötött szikes talajt pedig csontkeményre szikkasztják. A késő őszi és a kora tavaszi szelek Alföldünk homoki mezőgazdaságának állandó veszedelmei. A gyakran ismétiödő és sokszor napokon át tartó őszi és tavaszi szelek az Alföld fátlan síkján akadály talanulvégigszáguldva gyakran a vihar erejéig fokozódnak és a vetés alá meglazított homoktalajt felragadva felhőszerűen hordják magukkal. Nem ritka az az eset, hogy a fa és szén helyett eltüzelt szalma hiánya miatt kellően meg nem trágyázott és a trágyával meg nem kötött laza földbe elvetett rozs a második-harmadik szomszéd telkén kezd esi rázni, ahova a szél az elvetett magot takarójával együtt lerakta. Köztudomású, hogy mennyi kárt tesznek a tavaszi szelek az ősszel és a tél folyamán kellően el nem bokrosodott és a talajt teljesen el nem borító őszi vetésekben és az alig kibujt tavaszi ültetvények között azzal, hogy a növényzet által eléggé be nem takart és a gyökerek áitai kellően meg nem kötött laza homokot a szél a gyenge növénykék levélzetéhez csapkodja és a sok apró, érdes homokszem annyira súrolja a még eléggé meg nem keményedett veteményt, hogy az tönkre megy. Az Alföldnek száraz, tropikus klímája és az állandó szelek nemcsak a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlenek, hanem a közegészségi viszonyokra is károsak. A statisztika adatai szerint a tuberkulózis az alföldi falvak lakosai közül több áldozatot szed, mint a nagyvárosok lakói közül. Tudjuk, hogy a tüdővész ellen jó táplálkozás mellett a tiszta, pormentes levegő a legjobb óvszer; már pedig Alföldünk népének, ha erőteljes tápláléka nem hiányzik is, pormentes, tiszta levegője nincs. A nyári forróságban kiaszott síkság lisztszerűvé vált porát és a kiszáradt szikes tavak alján kivirágzott sziksót a legkisebb légáram felkavarja, — a legelőről hazatérő jószág vagy a robogó kocsik nyomán felszálló port az állandóan száguldó szél magával ragadja és porfelhővel tölti meg a falvak levegőjét és így megfosztja az ott lakó népet az egészséghez első sorban szükséges tiszta levegő élvezésétől és terjesztője lesz a tüdővésznek. Mily mások lennének az Alföldnek egészségi, de mezőgazdasági, sőt közgazdasági viszonyai is, ha erdők, facsoportok, szélfogók és fasorok tarkítanák a rónaságot. Ha minden város és falu közelében erdő váltakoznék a szántóföldekkel; ha bizonyos tervszerű elhelyezés révén mezőgazdasági kultúrát és embert egyaránt megvédenének az erdőövek, facsoportok, szélfogók és fasorok a szélviharok és porfelhők járása elleni Ha a tikkasztó hőség és az erős hidegek ellen ember és állat az erdőkben találna menedéket! Ha a sokféle mezőgazdasági szerszámfát, a tüzelőfát és egyéb szükséges faanyagot a közeli erdőből szerezhetné be a lakosság! Ha menedéket, fészekrakó helyet találnának az éneklő madarak, mint a gyümölcstenyésztés annyira kívánatos támaszai ! Ha volna elég akác és más mézelő növény és volna szélmentes, védett hely a méhészet kiterjedtebb műveléséhez! Az 1922, évi június hó ló-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. 111. kötet. 13