Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-39. Törvényjavaslat nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről

39. szám, 23 ezáltal fiatalabb kartársaik előmenetelét lassítják, a törvényjavaslat azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az ekként marasztott tudományos tisztviselő számfelettivé válnék és állása betölthető. E rendszer van a német egyetemeken a kiérdemesült tanárokra nézve érvényben. 9. §. Az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat 31. íj-a szerint az Országos Levéltár a belügyminisztérium hatásköréből a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe utalta tik át. A levéltár főhatóságában bekövetkező ez a változás is kifejezésre hozza, hogy ez intézet természetében is bizonyos átalakulás áll be. Eddig a szakasz 3. pontjában felsorolt nemesi ügyek intézése vette igénybe az Országos Levéltár munkaerejének mintegy 9ü°/o-át. A jövőben a súlypont áthelyeződik az 1. pontban felsorolt tennivalókra vagyis a levéltári anyag szakszerű őrzésére, gondozására, rendezésére és gyarapítására, rendszeres tanulmányozására, tudományos ismertetésére és kiadására, a tudományos kutatást végző feleknek erre az engedély megadására és szakszerű útbaigazításokkal való ellátására. Hogy a levéltár e hivatásának minél teljesebben megfelelhessen, tudományos negyedévi folyóirat kiadására megfelelő összeget bocsátottam az intézet rendelkezésére. Újkori történelmünk legfőbb emlékeit a Habsburgok bécsi házi, udvari és állami levéltára mellett Országos Levéltárunk őrzi. E megbecsülhetetlen anyagnak szakképzett személyzet által való intenzív levéltári átdolgozása éppen újabbkor! történetírásunknak remélhetőleg újabb lendületet fog adni. Hogy a levéltár és tudományos személyzete főhivatásának visszaadható legyen, azért gátat kell vetni annak is, hogy egyes kérdések történeti megvilágítására a levéltár tudományos közreműködését az egyes hatóságok és hivatalok túlkönnyen igénybevehessék. A multakban megesett, hogy az Országos Levéltár hosszas kutatások alapján terjedelmes munkálatokat dolgozott ki anélkül, hogy ekkora munka végeztetésére komoly ok lett volna s az így keletkezett értékes elaborátumok a hivatalokban utóbb egyszerűen irattárba helyeztettek. A közoktatásügyi miniszternek lesz majd hivatása őrködni a felett, hogy a levéltár, mint a magyar állam tudományos tanácsadója csak valóban nagy horderejű állami ügyekben vétessék igénybe s felesleges munkálatok végeztetésével voltaképeni hivatásától el ne vonassák. Hasonlóképen kötelessége lesz, hogy •a levéltárat megvédje a nemesi ügyekkel való elárasztástól, mert demokratikus korunkban egy lényegében tudományos intézetnek ilyen mellékvágányra terelése egyenesen megengedhetetlen. Visszaélés az Országos Levéltár értékes munkaerejével az is, hogy magánosoknak régi oklevelekből aránytalanul olcsó áron másolatokat készít. Mindezen visszásságokkal szemben csak megfelelő magasabb díjszabás felállítása által lehet a levéltárt megvédeni, mi egyfelől sok embert vissza fog tartani attól, hogy nemesi ügyekben égető szükség nélkül kutattasson vagy régebb iratokról az intézeti személyzet igénybevételével hiteles másolatokat készíttessen; máfelől olyan külön bevételekhez juttatja majd az intézetet, melyet tudományos céljaira fordíthat. Gondoskodni kell továbbá arról is, hogy az 1867. óta eltelt korszak hivatalos iratai, amennyiben folyó ügyek intézéséhez mint előiratok már nem szükségesek, az Országos Levéltárnak megőrzés végett átadassanak, mely alkalommal az iratok szakszerű selejtezéséről is gondoskodás történhetnék.