Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.
Irományszámok - 1922-39. Törvényjavaslat nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről
18 ' 39. szám. hatják le. A nemzetközi könyvcserének ilyen széttagoltsága mellett azonban kétszeresen ügyelni kell arra, bogy az akcióban azért meglegyen a kívánatos egység és tervszerűség, minek biztosítása szintén a Tanács feladatát képezné. A Tanács véleményező szerve is lenne a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az összes könyvtári, levéltári és muzeális ügyekben. Gondosan kerüli azonban a javaslat, hogy a Tanácsnak oly hatáskört adjon, mely az egyes intézetek vezetőségét a kezdeményezésben, gyűjteményeinek kezelésében, rendezésében, gyarapításában, fejlesztésében feszélyezné vagy éppen megbénítaná. Azért a könyvtári, levéltári és muzeális munkáért, mely az egyes intézetekben folyik, első sorban az intézet vezetősége, másod sorban szakszemélyzete a felelős és ezért nem is korlátozható ily természetű munkásságának szabadságában. Viszont az a körülmény, hogy a nagy közgyűjtemények évi jelentéseikben kötelesek lesznek beszámolni a tudományos személyzet minden egyes tagja által kifejtett könyvtári, levéltári és muzeális szakmunkáról s arról az előrehaladásról, melyet ezen munkálatok következtében az egyes gyűjtemények és tárak anyagának rendezése, felállítása, katalogizálása, szemléltetése, ismertetése stb. tett, — lényegesen hozzá fog járulni az intézeti tevékenység megéleveneclésóhez s ott, ahol netán lanyhaság mutatkoznék, a Tanácsnak lesz hivatása az évi jelentés tárgyalása alkalmával a szükséges intézkedéseket kezdeményezni. 4. §. ; Nemzeti nagy közgyűjteményeink személyzetét az állami szolgálatban felállított csoportokba beleszorítani nem lehet s éppen ezért a javaslat három különleges csoportot tervez. Az elsőt a tudományos tisztviselői kar alkotná, melybe rendszerint csak teljes főiskolai végzettséggel bíró egyének kerülnének be s mely végezné az intézetekben a könyvtárnoki, levéltárnoki és muzeális tudományos természetű szakmunkát. Ilyen tudományos szakmunka a levéltárban az anyagnak rendezése, rendszeres tanulmányozása, ismertetése, kiadása és a kutatóknak útbaigazításokkal való ellátása; a könyvtárban a bel- és külföldi irodalom legkiválóbb termékeinek, könyveknek és folyóiratoknak vételre illetve előfizetésre való kiszemelése, a műveknek tudományszakokba való beosztása, katalogizálása és az olvasóközönségnek felvilágosítással, tanáccsal való ellátása; múzeumokban az anyag gyarapítása és e réven a gyűjtemény tervszerű kiépítése, az egyes tárgyak tudományos meghatározása, ismertetése és publikálása, felállítása, tanulságos és ízléses szemléltetése, múzeumi katalógusok készítése és a gyűjtemény anyagából időszaki váltakozó kiállítások rendezése. Mindmegannyi oly munka, mely az intézet anyagával kapcsolatban áll. Ezzel szemben az intézet anyagával összefüggésben nem lévő tudományos munkásságnak a hivatalos idő tartama alatt és éppen azért a hivatalos tennivalók rovására való'végzése nem helyeselhető s rendszerint az illető hivatalnokra bízott gyűjtemény rész elhanyagolására, huzamosabb időn át visszafejlődésére vezet. A felsorolt tennivalók tudományos természetéből következik, hogy e csoport tisztviselőitől tudományos minősítést kell megkövetelnünk, melyet a mi felsőbb oktatási rendszerünkben a doktorátus képvisel. Az intézeteknek első sorban olyan szakerők kellenek, akik a bölcsészeti karon a szellemi vagy a természettudományokból szereztek doktorátust, de ezen kívül az Országos Levéltárnak a jog- és államtudományi doktorokra,
