Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-39. Törvényjavaslat nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről

39. szám. 19 a Nemzeti Múzeum természettárainak esetleg mérnökre és orvosra, a könyvtáraknak pedig a tudományok legkülönbözőbb ágaiban járatos egyénekre van szükségük. Mindezért kimondja a javaslat, hogy a tudományos tisztviselői karba való felvételre minősít a tudományegyetem bármelyik doktorátusa és a műegyeten bármelyik mérnöki oklevele. A tudományos minősítésnek ilyen szigorú megszabására azért van szükség, hogy nagy közgyűjteményeinket, a magyar tudományos munka e fő műhelyeit dilettáns elemek el ne árasszák. Némi kivételt kellett tennünk e szabály alól művészeti gyűjteményeinkre való tekintettel, melyeknél műérzékkel és finom ízléssel bíró egyének alkalmazására feltétlenül szükség van, akik nem rendelkeznek mindig a fenti tudományos minősítéssel. A dilettáns elem betörésének azonban gátat szab a javaslatnak az a rendelkezése, hogy az egész tudományos tisztviselői karban mindössze legfeljebb tíz állásra alkalmazhatók csak a megkívánt általános elméleti minősítéssel nem bíró egyének. Ezenkívül kell, hogy az illetők hivatottságukat kiváló irodalmi vagy gyakorlati működéssel már beigazolták. Jelölésükhöz pedig az öt tagból álló szaktanácsban egyhangúság vagy legalább négy szavazat kívántatik meg. A javaslat így biztosítani igyekszik, hogy a személyzet e csoportjának túlnyomó többsége szigorúan tudományos képzettségű egyénekből alakuljon ugyan, de egyes elismert kiválóságok pusztán az elméleti minősítés hiánya miatt közgyűjteményeinkből mereven ki ne rekesztessenek Az alkalmazottak második csoportját a tudományos és műszaki segédszemélyzet alkotni, melybe a közgyűjteményeknek azon alkalmazottait kell sorolni, akik az egyes intézeteknél szükséges különleges technikai szakismerettel bírnak, mint a restaurátor, a gípszmintázó, a konzervátor, a fényképész, a mechanikus stb. A személyzet e csoportja számára egységes minősítést megállapítani nem lehet, ellenkezőleg a kidolgozandó részletes szervezeti, szabályzatokban kell majd minden egves intézet minden egyes ilyen, szolgálati ágára nézve a megfelelő minősítést előírni A nagy közgyűjtemények alkalmazottainak harmadik csoportját a közigazgatási személyzet alkotná, amely az e részben általánosan érvényes szabályok szerint tisztviselőkre, szerelőkre és altisztekre oszlik E személyzet minősítésére nézve az állami alkalmazottakra érvényes közönséges szabályok lesznek irányadók. Eddig intézeteink személyzete egyenkint csekély számú külön létszámokat alkotott s ennek következtében az előmeneteli viszonyok egészen kiszámíthatatlanok voltak. Ha csekély létszám mellett gyors egymásutánban magasabb tisztviselők nyugalomba mentek, egészen jogosulatlan gyors előmeneteleknek voltunk tanúi. Néha pedi^ évek hosszú során, sőt évtizedeken át nem volt üresedés s akkor a személyzet valósággal megmerevedett. Kis létszámnak egyenesen jellemrontó a befolyása, mert az alkalmazott előmenetelt csupán föllebbvalóinak halálától, nyugdíjba menetelétől vagy fegyelmi eltávolításától remélhet, mi a gyöngébbeket egészségtelen gondolatokra, intrikákra, személyeskedő irodalmi polémiákra vezetheti rá. Ha azonban nagy tudományos intézeteink személyzetét összlétszámban egyesítjük, akkor ezáltal a rendszeres előmenetelt biztosítosítjuk s ezenkívül módot nyújtunk arra is, hogy a személyzet egyes tagjai egyik intézménytől a másikhoz áthelyezhetők legyenek, mi a szolgálatnak nem egy esetben szintén fontos érdeke. Az egész személyzet természetesen nem önthető egységes létszámba, hanem a felállított három csoporthoz képest e?y összesített létszámot alkotnának valamennyi közgyűj temen y tudományos tisztviselői, egy másodikat valamennyi közgyűj-