Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-39. Törvényjavaslat nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről

39. szám. 13 A jogi személyiség nem a javaslat 2. és 3. §-ával szervezendő kollégiumot: a Könyvtári, Levéltári és Múzeumi Tanácsot illetné, hanem a nagy gyűjtemények összeségét s a Tanács az így létesülő önkormányzati testnek €sak egyik szervét képezné. Dacára annak, hogy az élükön a Tanácscsal egyesített intézetek egy az államtól különálló jogi személyiséget alkotnának, az intézetek alkalmazottjai mégis továbbra is minden tekintetben állami alkalmazottak maradnának. Osak abban az esetbea, ha nagyobb adományok és hagyományok a létesítendő Kön}

r

vtári, Levéltári és Múzeumi Országos Alapot nagyobb mértékben megduzzasztanák, akkor gondolhatnánk a most létesített szervezet korporativ jellegének teljesebb kifejlesztésére és ennek során az intézeti alkalmazottak számára különleges jogállás biztosítására is. 2- §• Közművelődési ügyekben nálunk a multakban alakított tanácsoknak általában az volt a hibájuk, hogy nagyszámú tagból állottak s a társadalmi és a közélet kiválóságait, az irodalom és a tudomány neveseit hívták meg azokba, akik ha egy-egy ülésre el is mentek, a dolog természeténél fogva állandó érdeklődést és aktív közreműködést az illető ügynek nem szentelhettek. A törvényjavaslat az elnökkel együtt 27 tagból álló olyan kisebb tanácsot akar a tervezett önkormányzati test élére állítani, amelynek tagjairól joggal feltehető, hogy az elébük kerülő könyvtári, levéltári és muzeális kérdésekkel majd behatóan foglalkoznak. Ebből az alapgondolatból kiindulva a javaslat a Tanácsot háromféle elemből konstruálja meg. Tagjai lennének az intézetek első tisztviselői ós ezenkívül még a Nemzeti Múzeum osztályainak vezetői, mert ennek az intézetnek egyes osztályai voltaképen megannyi külön múzeumot alkotnak. Ez a 11 főtisztviselő képviselné a Tanácsban a könyvtárnoki, levéltárnoki ós muzeális tisztviselői gyakorlatot ós azt a különleges szaktudást, melyet csak könyvtárban, levéltárban vagy múzeumban teljesített hosszú szolgálat alatt lehet elsajátítani. Tagja lenne a Tanácsnak 10 egyetemi tanár, kit a vallás- és közoktatásügyi miniszter öt évre hívna meg elsősorban a legközelebbről érdekelt egyetemi bölcsészeti kar, továbbá a hittudományi, a jogi és államtudományi kar, nemkülönben az orvosi kar és a Műegyetem elméleti tanárai közül. A tanárok elméleti tudásukat hoznák a Tanácsba. A szabad társadalmi elemet az az 5 műértő képviselné, akit a vallásos közoktatásügyi miniszter ugyancsak öt évre hívna meg lehetőleg olyan tekintélyes egyének sorából, akik az intézeteknek, főleg a múzeumoknak pénzben, könyvekben, levéltári vagy muzeális anyagban számottevő adományt tGobek. Különösen a múzeumok fejlődésének fog a műértő szabad társacHltni elemnek az intézeti adminisztrációba való bevonása javára válni. Alf ólában pedig a társadalmi elem szükséges kiegészítője lesz úgy az intézeti tudományos tisztviselő, mint az elméleti tudós által képviselt szigorú szakszerűségnek. A szervezési munkák idején a vallás- és közoktatásügyi miniszter lenne a tanács elnöke, mert neki hivatalánál fogva rendelkezésére állanak az a hatalom és azok az eszközök, amelyek egy ilyen nagyobbszabású önkormányzati testnek kulturális igazgatásunk egészébe való szerves beillesztéséhez meg-