Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.
Irományszámok - 1922-39. Törvényjavaslat nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről
12 39. szám. tevó'bb új könyveket és folyóiratokat, mert különben élő könyvtárból holt könyvmúzeummá száradnak össze. De levéltárainknál ós múzeumainknál építkezések és vásárlások nélkül is óriási tér nyilik a szakképzett ós lelkiismeretes levéltárnok és múzeumi tisztviselő számára. A gyűjtemények anyagának minél teljesebb átdolgozása, rendezése, felállítása, katalogizálása, az egyes tárgyak tudományos meghatározása, részben publikálása, nagy intézeteink anyagának a népművelés szempontjából való értékesítése mind megannyi olyan munka, mely a múzeumok szintjét, kulturális belértékét sokkal inkább emeli, mint a külterjes muzeális politika. A gyűjtemények anyagának az utóbbi időben divatossá vált talán túlzott hangsúlyozásával szemben az eleven, a személyi erőket kívánja a javaslat hatékonyabbá tenni s főképpen e célt szolgálják alábbi részletes rendelkezései. i. §. Az intézetek keretén kívül álló szakemberek, sőt szabad társadalmi elem is bevonhatók lettek volna a gyűjtemények tudományos igazgatásába akkor is, ha nemzeti nagy közgyűjteményeinket a jövőben is mint merőben állami intézményeket akarnánk kezelni. De erőteljes, pezsgő önkormányzati élet, tapasztalás szerint csak külön jogi személyiség keretében fejlődik ki. Ezenkívül a társadalmi áldozatkészség is sokkal nehezebben mozdul meg állami intézetek érdekében, mert az államkincstárba senki sem adakozik szívesen, az adóhivatal nem alkalmas persely az intézmények javára szolgáló adományok számára. Az általános indokolásban felhozott okokon kívül főleg e két okból ruházza fel a javaslat nemzeti nagy közgyűjteményeinket az államtól különálló jogi személyiséggel. A törvényjavaslat megtervezésénél beható megfontolás tárgya volt, hogy az öt nagy közgyűjteménynek külön-külön adjunk-e jogi személyiséget vagy az öt intézetet egyetlen önkormányzati test kötelékében egyesítsüke. A javaslat a második módozat alapján van fölépítve, mert az eg} T es közgyűjtemények külön-külön nagyon keskeny alapot képeztek volna ahhoz, hogy azon életképes és tartalmas autonómia fölépíthető lett volna. A rendszer törpe testületek létesítéséhez, az erők elforgácsolásához vezetett volna. A javasolt megoldás mellett ellenben a tervezett önkormányzati testben a magyar tudományosság legszámottevőbb elemei, szakembereink szine-java egyesítve ]esz úgy, hogy ha egy ilyen testület szavát fölemeli, akkor közvetítésével úgyszólván maga a magyar tudományosság beszél s így annak meglesz a a kellő tekintélye, súlya és nyomatéka a hivatalos világ és a nagyközönség előtt egyaránt. Ennek a súlynak fokozása végett és abból a célból, hogy a Tanács szavát a törvényhozásban is fölemelhesse, nagy gyűjteményeink érdekeit a törvényhozás terén is érvényesíthesse, a felsőházról készült törvénytervezetbe a kormány oly rendelkezést vett be, mely szerint a, Magyar Tudományos Akadémia és egyetemeink mellett a Tanács is képviselőt küld a felsőházba. Természetes, hogy az öt nagy közgyűjteménynek egyetlen jogi személyiségben való egyesítése dacára is épségben kell hagyni az egyes intézetek belső életének függetlenségét, amely gondolatot szolgálja a 3. ^. 8. pontjának az a rendelkezése is, mely szerint minden egyes nagy intézetnek meglesz a maga külön alapja, melybe a gyűjteményeik gyarapítására szolgáló állami javadalmazásokon felül rendeltetésszerű fölhasználás végett befolynának az illető intézetnek juttatott adományok és hagyományok.
