Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-7. A pénzügyi bizottság jelentése "az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról" szóló 2.számú törvényjavaslat tárgyában

54 7. szárn. levelek külön „biztosítására rendelt alapok elhelyezésére és jövedelmezővé tétele tekintetében érvényben állanak. Mindenkor csak annyi jelzálogkötvény bocsátható ki, hogy azok névértéke ne haladja meg a kétszeresét annak az összegnek, amelyet a külön biztosítási alap tulajdonát képező vagyon forgalmi értéke a kibocsátás időpontjában képvisel. Ha a külön biztosítási alap tulajdonát képező vagyon forgalmi értéke utóbb ez alá az érték alá csökkenne, újabb jelzálogkötvények kibocsátásának mindaddig nincs helye, amíg a fenti arány újból helyre nem áll. A záloglevelek biztosításáról szóló 1876 : XXXVI. t.-c. 7., 8., 9., 10., 14., 17., 18., 20., 21., 22., 23 , 24., 25., 26. és 27. §-ainak rendelkezései a jelen törvény értelmében kibocsátott jelzálogkötvények s az ezek alapjául szolgáló kölcsönkövetelések, a jelzálogkötvények külön biztosítására rendelt alap, továbbá a jelzálogkötvényeket kibocsátó intézet tekintetében értelemszerűen megfelelően alkalmazandók. A pénzügyminiszter az általa kinevezendő kormánybiztos útján ellenőrzi, hogy a jelzálogkötvények kibocsátása, az ezek alapjául szolgáló kölcsönök engedélyezése és a jelzálogkötvények külön biztosítására rendelt alap megalakítása és kezelése a törvénynek megfelelően történik. Ennek igazolásául a jelzálogkötvények, valamint a jelzálogkötvények kibocsátására és a külön biztosítási alapra vonatkozó kimutatások a kormánybiztos aláírásával látandók el. Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a jelzálogkötvények birtokosaival és az ezeket kibocsátó intézettel szemben az államkincstár nevében kötelezettséget vállaljon arra, hogy az állam jövedelmeiből egyenlíti ki a jelzálogkötvények esedékessé vált szelvényeinek és a visszafizetésbe esedékessé vált jelzálogkötvényeknek beváltására szükséges összegek ama részét, amely a jelzálogkötvény alapjául szolgáló kölcsönkövetelések biztosítására a fenti a) és b) pontok értelmében szolgáló forrásokból, illetve a különbiztosítási alap jövedelmeiből bármely okból tényleg nem fedeztetnék. Ezzel szemben a jelzálogkötvények külön biztosítására szolgáló alap vagyonának az a része, amellyel e vagyon forgalmi értéke meghaladja a mindenkor kibocsátott jelzálogkötvények névértékének felét, az államkincstár tulajdonába megy át. A jelen törvény alapján kibocsátandó jelzálogkötvények, amennyiben azok a budapesti tőzsdén állandóan jegyeztetnek, óvadékképeseknek ós arra alkalmasaknak nyilváníttatnak, hogy azokba a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek,* továbbá gyámoltak és gondnokoltak (1885 : VI. t.-c. 13. §-a) pénzei, úgyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek és végre, hogy szolgálati és üzleti biztosítókokra fordíttassanak akkor, amikor a biztosítókok' az azok tekintetében fennálló szabályok szerint nem készpénzben teendők le. Alkalmasaknak nyilváníttatnak továbbá ezek a jelzálogkötvények arra, hogy 1. azok alapján az 1897 : XXXII. t.-c. 2. §. 1. pontja alatt felsorolt alapokon az idézett törvény alá eső címleteket kibocsátó intézetek az általuk tulajdonjogilag megszerzett és az intézet birtokában meglévő ily jelzálogkötvény címletek névértéke erejéig az 1897 : XXXII. t.-c. hatálya alá eső kötvényeket bocsáthassanak ki, anélkül, hogy ezt alapszabályaikban külön megjelölnék, 2. hogy ezekbe a m. kir. postatakarékpénztárnak a folyó szükségleteket