Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-21. Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről
21. szám. 23& A jelen törvény alapján indítható kereseteket a törvény azért utalja a kir. törvényszékek hatáskörébe, mert az ítélkezés helyességét és egyöntetűségét legjobban így véli biztosítani, különösen azáltal, hogy a felülvizsgálati bíráskodást kizárólag a kir. kúria fogja gyakorolni. Minthogy a polgári perjog jelenlegi szabályai is a felülvizsgálati eljárás köréből csak a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapított tények felülvizsgálását zárják ki ós így lehetővé teszik a felülvizsgálati bíróságnak azt,, hogy felülbírálják a fellebbezési bíróság döntését a tekintetben, vájjon valamely elkövetett cselekmény az üzleti tisztességbe ütközik-e vagy hogy valamely vállalatot más vállalattal, valamely vállalat árúit vagy ipari szolgáltatásait más vállalat árúival vagy ipari szolgáltatásaival össze lehet-e téveszteni: a felülvizsgálat kereteinek tágítása az ebben a javaslatban szabályozni kívánt anyagra nézve sem látszott szükségesnek. A 37. §. az újabb törvényekben szokásos rendelkezést tartalmazza a büntető rendelkezések hatályának kiterjesztéséről a katonai bíráskodás alá tartozó egyénekre, továbbá a katonai bíróság hatáskörének érintetlenül hagyásáról. Arra az eset r e, ha a magánpanaszos nincsen alávetve a katonai büntetőbíráskodásnak és a katonai büntetőbíróság felmenti a terheltet, rendelkezni kell a tekintetben, hogy a felmentett terhelt kérelmére melyik bíróság határozzon az ítélet közzététele iránt. Analógnak tekinthető az 1912. évi XXXIII. törvénycikk 410. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés. Ennek megfelelően dönti el már most a törvényjavaslat is a kérdést, midőn akként rendelkezik, hogy a katonai büntető bíróság felmentő ítéletének közzététele felől a határozás annak a polgári büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik,, amely a Bp. 16. és következő §-ai értelmében illetékes volna, ha az eljárás nem tartozna a katonai bíróság elé. A javaslatban meghatározott bűncselekmények tekintetében a javaslat az előbb említetten kívül más hatásköri rendelkezést nem tesz, ennélfogva az általános szabály alapján a vétségek a kir. törvényszékeknek (1897. évi XXXIV. törvénycikk 17. §-ának 4. pontja), a kihágások pedig a kir. járásbíróságoknak (az id. törvénycikk 18. §-ának IV. pontja) hatáskörébe tartoznak. A származási hely megtévesztő megjelölésével folytatott tisztességtelen versenynek a javaslat azzal is útját kívánja állni (38 §.), hogy a vámhivataloknak kötelességükké teszi a behozatalra szánt ily árúkat mindaddig visszatartani, amíg az illetékes bíróság azokra nézve a jelen törvény értelmében megfelelően nem intézkedik. A javaslatnak erre vonatkozó rendelkezése lényegileg abban a gondolatkörben mozog, amely az ipari tulajdon védelmére Washingtonban 1911. évi június hó 2-án aláírt ós az 1913. évi VIII. törvénycikkel becikkelyezett nemzetközi megegyezés 9. cikkének megalkotására vezetett. A szóbanlévő bírósági eljárás kezdeményezését a javaslat rendszerének megfelelően legcélszerűbb volt a kereskedelmi ós iparkamarákra bízni, amelyek ily kezdeményezésre egyébként is jogosultak és el lehet tőlik várni, hogy szóbanlévő hatáskörükben is tárgyilagosan és a Közérdeknek megfelelően fognak eljárni. A kir. ügyészségeknek ily feladattal megbízása nem illenék a javaslat rendszerébe, amely a magánindítvány és a főmagánvád rendszerére van alapítva. Viszont az érdekelt magánegyének fellépésétől nem lehetett függővé tenni azt, hogy a szóbanlévő árúk mennyi ideig maradjanak a vámhivatal őrizetében; a jelen §. szövege egyébként lehetővé teszi, hogy a kereskedelmi és iparkamara által megindított eljáráshoz az érdekelt versenytársak a javaslat rendelkezésének megfelelően csatlakozhassanak. A kereskedelmi és iparkamaráknak a jelen törvényjavaslat alapján indít30*.
