Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-21. Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről

21. szám. 229 Ezért nem lehet kétség az iránt, hogy e cselekményt mint vétséget — nem pedig csak mint kihágást — kell megbüntetni. A 17. és 18. §-ok a bitorlás és utánzás vétségét állapítják meg. A bitorlás és utánzás a legmélyebben sérti a versenytárs személyiségi jogait és alkalmas arra, hogy utóbbinak sokkal érzékeuyebb, sokkal irreparábilisabb kárt okozzon, mint a súlyos büntető szankcióval üldözött lopás E mellett indokolja a kriminalizálást közvetve az a körülmény is>, hogy a jogosulatlan név és megjelölés használata a fogyasztó közönség érdekét is súlyosan sérti, mert megnehezíti számára, hogy a megszokott ós megbecsült 4rút vagy szolgáltatást kellőképpen individualizálni tudhassa. Mind a szédelgő feldicsérés, mind a bitorlás és utánzás vétségének eseteiben büntetni rendeli a javaslat 19. §-a a tulajdonost (üzletvezetőt) és a megbízottat is, ha az ily vétséget alkalmazott vagy megbízott követte el és a tulajdonost (üzletvezetőt) illetőleg a megbízót felügyeleti vagy ellenőrzési köteleoségének teljesítésében mulasztás terheli. A szóbanlevő bűncselekményeket ugyanis egyes esetekben nem az követi el, akinek érdekét közvetlenül szolgálják, hanem tőlük függő más egyének, akiknek ily visszaéléseit meg kell gátolni, s erre a célra munkaadóikat vagy megbízóikat büntetőjogi következmények kilátásba helyezésével és alkalmazásával is szorítani kell arra, hogy a kellő gondosságot fejtsék ki avégből, hogy a nekik alárendelt személyek a szóbanlevő bűncselekmények elkövetésétől tartózkodjanak. Ez a rendelkezés természetesen nem alkalmazható akkor, ha a tulajdonosra vagy a megbízóra bizonyítani lehet, hogy mint felbujtó vagy bűnsegéd szándékosan működött közre az ily bűncselekmény elkövetésénél. A 20. §. az alkalmazottaknak vagy megbízottaknak verseny céljára való megvesztegetése ellen kíván hathatós oltalmat adni. Rendelkezései természetszerűleg nem nyernek alkalmazást, ha a cselekmény súlyosabb büntetendő cselekmény (pl. hűtlen kezelés) tényálladékát meríti ki. A 21. §. az üzleti vagy más üzemi titok szándékos megsértését bünteti, tárgyilag abban a keretben, amelyet a 15. §. rendelkezése szab. Ehhez képest gondoskodik a 21. §. az üzleti érintkezésben másra bízott mintákkal vagy utasításokkal elkövethető szándékos visszaélések megbüntetéséről is, anélkül, hogy adott esetben vizsgálni kellene azt, vájjon az ilyen minta vagy utasítás fogalmilag üzleti titoknak tekinthető-e vagy nem. A 22. §. a javaslat 16—21. §-ainak eseteiben a bűnvádi eljárás megindítását magánindítványtól teszi függővé, abból a felfogásból indulva ki, hogy ezek a bűncselekmények nem annyira a közérdeket, mint inkább elsősorban az érdekelt egyesek érdekeit sértik és ehhez képest a bűnvádi eljárás kezdeményezésére inkább az érdekeltek a hivatottak. Egyes vétségek (üzleti vesztegetés, az üzleti vagy üzemi titok megsértése) tekintetében az is nélkülözhetetlenné teszi a magánindítványt, hogy a bűnvádi eljárás jelentékeny hátrányt okozhat a sértettnek, amennyiben üzleti vagy üzemi titoknak nyilvános tárgyalását vonja maga után. Az ily vétségek eseteiben tehát a sértettre kell bízni, kívánja-e a bűnvádi eljárás megindítását. Megjegyzem, hogy a javaslat a közérdek védelméről messzemenően gondoskodik azzal, hogy a magánindítványra jogosultak körét szóles terjedelemben vonja meg és erre alkalmas bűncselekmények (16—19. §.) eseteiben köztestületeket ós egyéb érdekképviseleteket is felruház a bűnvádi eljárás kezdeményezésének jogával. A magánindítvány a Btk. 116. §-ának rendelkezéséhez képest visszavonható.