Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-21. Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről
21. szám. 227 továbbá a 26. §-ban megszabott büntetés remélhetőleg útját fogják állni annak, hogy a vevők csábításának mind a vásárló közönséget, mind pedig a tisztességes versenytársakat károsító eme módja kereskedelmi életünkben gyökeret verjen. 5. Az üzleti vagy üzemi titok elárulása vagy jogosulatlan felhasználása (15. §.). A 15, §. az üzleti vagy üzemi titok elárulásának, vagy jogosulatlan felhasználásának magánjogi következményeit szabályozza, amidőn ezt a cselekvőséget is besorozza az üzleti tisztesség korlátainak fontosabb áthágásai közé. A tisztességtelen verseny eme veszedelmes módjának büntetőjogi következményeit a 21. §. állapítja meg. A 15. §. szabályozása több esetet tart szem előtt. a) Általános és mindenkire kiterjedő tilalmat állít fel az árulás útján vagy a jóer kölesbe ütköző bármely más módon megtudott titoknak verseny céljára való felhasználásával szemben. Ez a tilalom kiterjed az alkalmazottra ós üzlettársra is, akár a szolgálati vagy üzlettársi viszony tartama alatt, akár azoknak megszűnése után követték el a tiltott cselekményt. b) Mindenkire kiteljed a 2. bekezdésben foglalt az a tilalom is, amelynél fogva nem szabad verseny céljára felhasználni az olyan műszaki jellegű mintát vagy utasítást, amelyet az üzleti érintkezésben bíztak valakire. Az ilyen minta vagy utasítás rendszerint üzemi titok szokott lenni, de erre tekintet nélkül meg kell óvni a vele való visszaélés ellen azt, aki az ilyen mintát vagy utasítást bizalommal közli olyan egyénnel, akivel akár állandó, akár egyes esetre szorítkozó üzleti kapcsolatban van. Nem terjed ki mégsem ez a rendelkezés az alkalmazottra bízott titokra, mert erről a 3. bekezdés rendelkezik. c) Az alkalmazott addig, amíg szolgálati viszonya meg nem szűnik, nem élhet vissza olyan üzleti vagy üzemi titokkal sem, amelyet e minőségénél fogva tudott meg vagy bíztak rá, tehát akkor sem, ha nem esik kifogás alá az a mód, ahogyan a titkot megtudta. Ez a kötelezettség addig, amíg a szolgálati viszony tart, annyira evidens, hogy bővebb indokolásra nem is szorul. Nem tartható fenn ez a törvényes kötelezettség a szolgálati viszony megszűnése után, habár kétségtelen, hogy a volt munkaadónak fontos érdeke fűződhet ahhoz, hogy a szóban levő titok későbben sem kerüljön nyilvánosságra, vagy ne legyen más javára felhasználható. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni az alkalmazottnak azt az életbevágó érdekét sem, amely ahhoz fűződik, hogy kifogástalan eszközökkel megszerzett ismereteit és ügyességét utóbb más üzem körében is érvényesíthesse, vagy saját vállalatában felhasználhassa. Természetesen nem érinti a javaslat a munkaadónak azt a jogát, hogy érdekeinek megóvását a szolgálati viszony megszűnését követő időre is szerződéssel biztosítsa. Az a) alatt kifejtettek után nem szorul külön kiemelésre, hogy a szolgálati viszony megszűnése csak a tisztességes úton megtudott titok megóvásának kötelezettségére van befolyással, míg ellenben oly alkalmazott, aki törvénybe vagy jóerkölcsbe ütköző módon tudja meg munkaadójának üzleti vagy üzemi titkát, — így például egyenesen azért vállal rövid időre alkalmazást, hogy ilyen módon tudjon meg olyan titkot, amelyhez különben nem volna képes hozzáférni, •— az ilyen titkot a szolgálati viszony megszűnése után sem használhatja fel. 29*
